Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)

1988 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Kollár Nóra: Új külpolitikai folyóirat. A Szovjetunió Külügyminisztériumának Értesítője

SZKÉ főként Gorbacsov főtitkár értékeléseit idézi, többek között az 1986. október 14-én sugárzott televíziós nyilatkozatát. Az értékelés több szálon fut, de az egyik legfontosabb eredménynek a problémáknak az új politikai gondolkodás jegyében történő elsődlegesen politikai és nem katonai megközelítésének hangsúlyozott igényét tarthatjuk. Az 1986. október 14-i televíziós nyilatkozatban ez a következőképpen fogalmazódott meg: „A találkozó irányvonalunk helyességéről” győz meg bennünket, arról, hogy „a nukleáris korban új, konstruktív politikai gondolkodásmódra van szükség”. (SZKÉ, 1987. 4. sz. 7. 1.) Az 1936. október 22-i tv-nyilatkozatban a főtitkár úgy fogalmazott, hogy a reykjavíki csúcs „.. .eredményeként sikerült minőségileg új szakaszt elérni a nukleáris fegyverek ellen vívott harcban. Általános vélemény szerint — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov — a találkozó új szintre emelte a szovjet—amerikai párbeszédet ugyanúgy, mint egészében a Kelet—Nyugat párbeszédét.” SZKÉ, 1987. 4. sz.)

Figyelemreméltó az a beszélgetés is, amelyet Gorbacsov 1987. augusztus 7-én folytatott Amerikából érkezett orosz nyelvtanárokkal. A beszélgetésen komolynak ítélte azt a párbeszédet, amelyet az Egyesült Államok elnökével folytatott, s együttműködési készségét hangsúlyozta. „Valamennyi amerikai politikai körrel készek vagyunk együttműködni. Nem osztjuk őket kedvesekre és nem kedvesekre, tiszteletre méltóakra és tiszteletre nem méltóakra. Vannak realitások, a realitásokkal pedig számolni kell.. Ezek az értékelések ugyanakkor visszautalnak azokra a külpolitikai prioritásokra, amelyeket a szovjet diplomácia kiemelten kezel. A reykjavíki csúcs- találkozót méltató cikkében A. A. Besszmertnij, a Szovjetunió külügyminiszter-helyettese a találkozót mint „az új gondolkodásmód diplomáciájaként” értékelte.

(SZKÉ, 1987. 5. sz. 10—15. 1.)

Az új gondolkodásmód diplomáciájának keretei között formálódik a szovjet—amerikai viszony, amely — a multipolarizálódási tendencia erősödése mellett is — a szovjet külpolitika egyik meghatározóan fontos területe maradt, figyelembe véve az Egyesült Államoknak a béke, a biztonság és a leszerelés kérdéseiben vallott nézeteit, valamint az ENSZ-ben betöltött szerepét és annak jelentőségét.

A szovjet—amerikai viszony tengelyében a leszerelés kérdései állnak. „—A cél a nukleáris fegyverzetek csökkentése, végső soron pedig felszámolása” — hangsúlyozza a szovjet—amerikai közös nyilatkozat (1987. szeptember 17.), amely megállapodást tartalmaz a két fél között a teljes körű kétoldalú tárgyalások megkezdéséről a nukleáris kísérletek korlátozását, végül pedig teljes megszüntetését illetően. (SZKÉ,' 1987. 5. sz. 20. 1.) A Sevardnadze és Shultz háromnapos moszkvai tárgyalásainak (1987. szeptember) eredményeit értékelő dokumentum tanúsága szerint a megbeszéléseken a nukleáris, a hagyományos és a vegyi fegyverek csökkentésének és felszámolásának kérdésein kívül szó volt még a közepes és a közepesnél kisebb ható- távolságú rakétákról is. Elvi megállapodás született a megfelelő szerződés aláírásáról, s a genfi tárgyalódelegációk utasítást kaptak a még nem tisztázott technikai kérdések rendezésére és a megállapodás-tervezet kidolgozásának mielőbbi befejezésére. A két külügyminiszter moszkvai tárgyalásain a

145