Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)

1988 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Kollár Nóra: Új külpolitikai folyóirat. A Szovjetunió Külügyminisztériumának Értesítője

regionális problémák mellett a kétoldalú kapcsolatok széles körét is megvitatták. A dokumentum alapján a szovjet—amerikai együttműködés aktivizálódása várható. aminek lényeges összetevője lesz az 1987 őszére tervezett újabb legfelsőbb szintű szovjet—amerikai találkozó Gorbacsov főtitkár és Reagan elnök részvételével.

Sevardnadze külügyminiszter washingtoni látogatását (1987. szeptember 15—18.) hivatalos nyilatkozat előzte meg (szeptember 13.), amely szerint a látogatás „a szovjét—amerikai párbeszéd folytatása, amelynek irányvonalát a Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan elnök közötti reykjavíki és genfi megállapodások körvonalazták”. A szovjet kormány alkotóan és az új politikai gondolkodás szellemében kívánja megoldani a két fél előtt álló problémákat. A nyilatkozat figyelemreméltó vonása, hogy a leszerelés témáján kívül a megtárgyalásra kerülő kérdések jelentős bővítésére irányuló szovjet törekvéseket tükrözik. Ide tartozik a biztonság témája, a kétoldalú kapcsolatok perspektívái, a humanitárius kérdések és a regionális konfliktusok rendezése. ,,A Szovjetunió őszintén törekszik arra, hogy bővüljön és mélyüljön egyetértésünk szférája és együttműködésünk az Egyesült Államokkal.” (SZKE, 1987. 5. sz. 21. 1.) A szovjet vezetés szerint elérkezett az a pillanat, amikor konkrét eredményeket lehet elérni, erre megteremtődlek a feltételek. Ideje ezeket a feltételeket megállapodásokban rögzíteni.

Sevardnadze 1987. szeptember 18-i washingtoni sajtókonferenciáján számos lényeges, a szovjet— amerikai viszonyt értékelő kérdés és válasz hangzott el. Az egyik leglényegesebb válasz az volt, hogy

megvalósítható az átfogó nemzetközi béke és biztonság rendszere. A megvalósíthatóság alapja a kölcsönös bizalom erősödése, aminek a szovjet—amerikai kapcsolatok valamennyi szférájára ki kell terjednie. A bizalom stratégiáját vázolta fel Petrovszkij külügyminiszter-helyettes 1987. augusztus 27-i felszólalásában azon a szovjet— amerikai találkozón, amely a hasonló jurmalai rendezvényt követte. „A bizalom stratégiája — hangsúlyozta Petrovszkij — meghatározott viselkedési szabályok betartását tételezi fel:

a) A bizalom előrejelezhetőséget követel. Századunkban nem szabad úgy viselkedni, ahogy az ember jónak látja. Látni kell mind a jelen, mind pedig a jövő realitásait. Ez teszi lehetővé, hogy megbízhatóan dolgozzuk ki terveinket és politikánkat, a külvilágban pedig a realitásokon alapuló politika mindig nyugalmat eredményez, erősíti a partner viselkedése iránti bizalmat.

b) A bizalom a szavak és a tettek egységét, a politikai nyilatkozatok megállapodásokkal történő megerősítését, alátámasztását tételezi fel. Pontosan ezt a mércét alkalmazzuk tetteinkre.

c) A bizalom elválaszthatatlan a szavakért és tettekért vállalt felelősségtől. Politikai gondolkodásunk kiindulási pontja, hogy a mi és az önök (Egyesült Államok) felelőssége a legnagyobb a világ valameny- nyi népe előtt. Ez azt jelenti, hogy mind politikai és katonai, mind pedig bármely másfajta viselkedésünket az emberi civilizációért viselt rendkívüli felelősségnek kell meghatároznia.

d) A bizalom feltételezi a nemzetközi közösség valamennyi résztvevője iránti, s magától értetődően az egymás iránti tiszteletet is. Ez

146