Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)

1988 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Kollár Nóra: Új külpolitikai folyóirat. A Szovjetunió Külügyminisztériumának Értesítője

dapesti sajtókonferenciáját, továbbá a szocialista országok közös béke- és leszerelési kezdeményezését emeli ki, amelyet Petrovszkij kü- lügymin iszter-hely ettes térj esztett elő Genfben a leszerelési konferencián 1987. június 9-én. Az egész világ biztonsága megteremtésének kiemelt kezelésére utal az a tény is, hogy Gorbacsov főtitkárnak a Pravdában, 1987. szeptember 17-én megjelent „A biztonságos világ realitása és garanciái” című cikkét az SZKÉ, 1987/5. tematikus — a biztonsággal foglalkozó — száma vezércikként közli. A szovjet külpolitika kiemelt figyelmet szentelt a leszereléssel- és fejlődéssel foglalkozó New York-i nemzetközi konferenciának. Erről tanúskodik Mihail Gorbacsovnak a konferencia résztvevőihez intézett felhívása, valamint Petrovszkij külügyminiszter-helyettesnek a konferencián elhangzott felszólalása, amelyben új szovjet kezdeményezéseket is kifejtett. Sevardnadze külügyminiszter 1987. augusztus 7-i Genfben megtartott sajtókonferenciája egyértelműen tanúsította, hogy a szovjet külpolitika milyen nagy jelentőséget tulajdonít a genfi leszerelési konferenciának. Sevardnadze ezen egyebek között kijelentette: „Mindenekelőtt azért jöttünk Genfbe, hogy támogatásunkról biztosítsuk a leszerelési konferenciát.” (SZKÉ, 1987. 3. sz. 7. 1.)

A folyóirat az SZKP külpolitikai stratégiájával összhangban megkülönböztetett figyelmet fordít arra, hogy ápolja és fejlessze a Szovjetunió és a többi szocialista ország kapcsolatait, követve ezzel azokat az útmutatásokat, amelyeket Mihail Gorbacsov vázolt fel 1986 májusában a külügyminisztérium munkatársainak kollektívája előtt mondott beszédében. Az SZKP főtitkára a szovjet nemzetközi tevékenység kiemelt területének nevezte a szocialista országokkal fenntartott kapcsolatokat. A szovjet diplomatákat, a szocialista közösség legerősebb országának a képviselőit szerénységre intette, s megállapította, hogy a Szovjetunió és a szocialista országok közti kapcsolatok „új minősége indokolja az elfogultság, az önelégültség és a maradiság maradványainak a leküzdését.” Hangsúlyozottan szólt a szocialista országok tapasztalatainak és méltóságának tiszteletben tartásáról, nemzeti sajátosságaik megértéséről.

A béke—biztonság—leszerelés a szovjet külpolitika elsődleges prioritásai. Az ezekkel kapcsolatosan elért eredmények értékelését, a megoldásra váró számos, bonyolult feladat megközelítését és elemzését tartalmazza a „Reykjavik: egy év után” című összeállítás a lap 5. számában. Ebben kapott helyet — érthető okokból — a szovjet—amerikai viszony és az ENSZ témája, bár az utóbbi iránt a szovjet külpolitika más összefüggésekben is fokozott figyelmet tanúsít. Kiemelten hangsúlyozza a világszervezet mint olyan nemzetközi mechanizmus jelentőségét, szerepét, és erősítésének fontosságát, amely hozzájárul a béke és biztonság megteremtéséhez. Központi külpolitikai témaként foglalkozik a folyóirat az ázsiai—csendes-óceáni térség biztonságának kérdéseivel az SZKP főtitkárának vlagyivosztoki beszéde óta eltelt egyéves időszakban. A térség iránt a szovjet diplomácia fokozódó érdeklődést tanúsít, aminek azon kívül, hogy a Szovjetunió részben ázsiai ország is, így földrajzilag ehhez a régióhoz is kötődik, számos más oka van, amelyeknek a külpolitikai van- zatai egyértelműek.

Reykjavíkkal kapcsolatban az

144