Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 1. szám - Szentesi György: Az atomfegyverek két csoportjának felszámolását előíró szovjet-amerikai szerződés létrejöttéről és jelentőségéről
számolandó fegyverrendszer-alkotóelemek megsemmisítési folyamatának helyszíni ellenőrzésére is. A szerződéssel kapcsolatos helyszíni ellenőrzések időtartama összesen 13 esztendő. Ez azt jelenti, hogy az utolsó fegyverrendszer-alkotóelem megsemmisítését követően mindkét fél még 10 évig hajthat végre évenként meghatározott számú helyszíni ellenőrzést, hogy biztonságosan meggyőződjön, nem kezdődik-e a megsemmisített fegyverrendszerek újragyártása. A szerződés értéke A szárazföldi telepítésű közepes és rövidebb hatótávolságú atomfegyverek maradéktalan felszámolását kimondó szovjet—amerikai szerződést az előzőekben ismertetett tények alapján nehéz nem túlértékelni. Okkal állítható ugyanis, hogy ez az új szovjet—amerikai megállapodás a leszerelési folyamatban mérföldkövet jelent, s az atomleszerelés — semmiképpen sem rövidnek tekinthető folyamata — kezdeteként, első gyakorlati lépéseként értékelhető. Ezt a fontos állítást az alábbi tények igazolják: a) A kettős nullamegoldást kimondó szovjet—amerikai egyezmény a leszerelés történetében az első olyan megállapodás, amely nem befagyasztja, korlátozza vagy ellenőrzi az atomfegyverek meghatározott csoportjait, hanem szigorú ellenőrzés mellett teljes egészében felszámol atomfegyver csoportokat. Nem közömbös ezenkívül, hogy e szerződés értelmében megsemmisítendő atomfegyverek döntően nagyobb hányadát a legveszélyesebb fegyverrendszerek — a ballisztikus rakéták — teszik ki. Számos szakértő azért vonta kétségbe az egyezmény értéket, mert az előzetes becslések szerint a két fél birtokában lévő atomtölteteknek csak 3,5—4 százalékát érinti. A memorandum alapján összeállított 12. táblázat adatai azonban azt mutatják, hogy a megsemmisítendő atomtöltetek mennyisége az előre feltételezettnél jóval nagyobb, elérheti vagy meghaladhatja a két fél tulajdonában lévő összmennyiség 6—8 százalékát is. b) Az új szovjet—amerikai megállapodás, értékét tekintve, mindenképpen felülmúlja a maga idején ugyancsak nagyjelentőségű SALT—1 és SALT—II szerződéseket. E két megállapodás ugyanis döntő vonatkozásban a hadászati jellegű hordozóeszközökre (ballisztikus rakétákra, bombázó-repülőgépekre, robotrepülőgépekre, illetve ezek indítóberendezéseire) koncentrált, s csak közvetetten vonatkozott az atomtöltetekre és nem állította meg, s még csak nem is nagy sikerrel fékezte a hadászati atomtöltetek mennyiségének növekedését (15. táblázat).. 11
