Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 1. szám - Szentesi György: Az atomfegyverek két csoportjának felszámolását előíró szovjet-amerikai szerződés létrejöttéről és jelentőségéről
A 15. táblázatból egyértelműen nyilvánvaló, hogy a SALT-I ellenére napjainkig a hadászati atomtöltetek összmennyisége az 1972. évi állományhoz képest nagyjából 3,5-szörösére növekedett, s a SALT—II legfeljebb fékezni tudta a növekedés ütemét, megállítani azonban nem. (A 15. táblázatból szándékosan hagytuk ki a kisebb veszélyt jelentő, a hadászati bombázó-repülőgépekkel célbaj uttatható atomtöltetek állományát.) c) A szerződés értelmében megsemmisítendő fegyverrendszerek jelentős hányada — mint ahogyan az az 5. és a 7. táblázatból is kitűnik — új vagy újszerű állapotban lévő fegyver (Pershing—2, BGM—109G, OTR—23), második nagy hányada is még hosszú ideig szolgálatban tartható, korszerűnek tekinthető fegyver (RSZ—10), s csak a kisebb hányada az egyébként is kiselejtezésre, felváltásra váró eszköz (R—12, Pershing—1A) Ezenkívül a megsemmisítendő fegyverek közül a Pershing—2 napjaink legpontosabb ballisztikus rakétája (pontosságára utaló körkörös szórása mindössze 40 m), hasonlóan pontos (de sokkal kisebb átlagsebességű) a BGM—109G robotrepülőgép is, s az RSZD—10 mind ez ideig az egyetlen olyan szárazföldi telepítésű közepes hatótávolságú ballisztikus rakéta, amely több, külön célra irányítható atomtöitetet tartalmazó fejrésszel van felszerelve. d) Semmiképpen sem hagyható figyelmen kívül az a fontos tény sem, hogy az említett két atomfegyver kategória felszámolása jelentős haderőcsökkenést is eredményez, hiszen a megsemmisítendő fegyverrendszerek közvetlen és közvetett harci és kiszolgáló állománya — szovjet értékelések szerint — csak a Szovjetuniót tekintve 50—60 ezer főt jelent, vagyis nagyjából ekkora létszámú csökkentéssel jár a rakétacsapatok és az őket kiszolgáló, ellátó, raktári, kiképző alakulatok felszámolása. A szerződés létrejötte Mint ahogyan a bevezetőben arról már szó esett, semmiképpen sem tagadható, hogy az új szovjet—amerikai szerződés lényegében az Egyesült Államok által 1981-ben előterjesztett reagani nullamegoldáson alapul, amely az akkori szovjet vezetés számára elfogadhatatlan volt. Az SZKP élén történt váltások után a megfiatalodott szovjet vezetés, Mihail Gorbacsovval az élen 1985 áprilisát követően egyebek között a Szovjetunió biztonságpolitikai koncepcióját is átértékelte, s kialakította az új, az „esszeru elégségesség” alapján álló „elegendő biztonság” elnevezéssel ismertté vált új szovjet biztonságpolitikai koncepciót. E biztonságpolitikai koncepcióváltás egyik első fontos bizonyítékának tekinthető az SZKP főtitkárának 1985. október 3-i beszéde Párizsban a francia nemzetgyűlés előtt, ahol Gorbacsov kijelentette: „... megkezdtük 12
