Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 1. szám - Südy Zoltán: Törekvések a gazdasági együttműködés intézményesítésére a csendes-óceáni térségben
gok közötti regionális együttműködés és harmonikus kapcsolatok erősítéséhez és egy regionális közösség létrehozásához vezető utak tanulmányozását. Érdemes külön felhívni a figyelmet arra — a szakirodalomban szinte nem tárgyalt, így alig ismert tényre —, hogy Nakaszone Jaszuhiro, a későbbi japán miniszterelnök — Ohirával gyakorlatilag egyidőben — szintén érdeklődni kezdett a csendes-óceáni racionális együttműködés lehetőségei iránt. 1978-ban megjelent, politikai filozófiájának alapjait megfogalmazó könyvében meglehetősen konkrét formában fejtette ki saját elképzelését, amelyet „Csendes-óceáni Gazdasági és Kulturális Enklávé”- nak, angol rövidítéssel PEACE-nek nevezett. Nakaszone szerint a PEACE-koncepciónak a nem hivatalos szférában kellene kifejlődni, s az EGK-hoz hasonlóan először tudósok, politikusok, üzletemberek körében kellene tanulmányozni, megvitatni és megtervezni.27 Ezek az elképzelések lényegüket tekintve egybeesnek az Ohira—Okita-féle javaslattal. 1979-ben az UNCTAD manilai tanácskozásán Malcolm Fraser ausztrál miniszterelnök is támogatásáról biztosította a csendes-óceáni gazdasági együttműködés ügyét. 1980 januárjában Ohira ausztráliai látogatása során megállapodtak egy, a téma további feldolgozását célzó közös, nem kormányszintű konferencia megrendezésében. 1980 májusában a japán kutatócsoport nyilvánosságra hozta jelentését, amelyet a Fraser—Ohira-megállapodás alapján 1980 szeptemberében Canberrában megrendezett tanácskozáson (Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködési Konferencia — PECC) vitattak meg. Míg a japán után az ausztrál, az amerikai, a kanadai, majd a délkoreai kormány is — közvetlen vagy közvetett formában — érdeklődést mutatott a regionális együttműködés iránt, addig az ASEAN-országok kormányai inkább fenntartásaikat hangoztatták. Félnek például — s nem alaptalanul — az ASEAN jelentőségének csökkenésétől, az amerikai és a japán ciominanciától, a ZOPFAN (dél-kelet ázsiai béke-, szabadság- és semlegességi övezet) koncepcióval ellentétes tendenciáktól, el nem kötelezett státuszuk megkérdőjelezésétől stb. Az aggodalmak és a várható előnyök okozta dilemmában az ASEAN-országok kormányainak magatartását azóta is a nagyfokú óvatosság jellemzi. Ohira utóda, Szuzuki 1981 elején az ASEAN-országban tett körútja során az együttműködés emberi oldalának fontosságát hangsúlyozta.28 1982. június 16-án a honolului East-West Centerben elmondott „A csendes-óceáni korszak eljövetele” c. beszédében29 az Okita-féle japán kutatócsoport jelentésének szellemében a leendő csendes-óceáni együttműködés — általánosságban mozgó — elveit fogalmazta meg (béke, emberek 109
