Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 1. szám - Géczi Gábor: A volt kormányfők tanácsának (InterAction Council) tevékenységéről
Minthogy a Politikai Testületben és a Kommunikációs Bizottságban már tevékenykednek kínai és egyesült államokbeli tagok, a tanács feltett szándéka, hogy az IAC e két szervébe a Szovjetunió képviselőit is bevonja. Több alkalommal tett is erre erőfeszítéseket, de eddig eredmény nélkül. A kolumbiai vb-ülésen döntés született még új magas szintű ad hoc szakértői csoportok összehívásáról. Ennek értelmében 1984 decemberében Óla Ullsten volt svéd kormányfő elnökletével a „legkevésbé fejlett országoknak nyújtandó gazdasági segítség”; 1985 márciusában a nigériai Obasanjo tábornok elnökletével a „fejlődő országok katonai kiadásai”, 1985 áprilisában a volt francia miniszterelnök, Chaban-Delmas elnökletével pedig a „nukleáris fegyverzet és a biztonság” kérdéseit vizsgáló csoport alakult. 1985 januárjában Barcelonában sikerült összehívni a Politikai Testület első tanácskozását, 1985 júniusában pedig sor került Tokióban a Kommunikációs Bizottság alakuló ülésére. A fentiek következtében az Interakció Tanács 3. plenáris ülésére Párizsban 1985. április végén már úgy kerülhetett sor, hogy az IAC szervezeti struktúrája lényegében létrejött, és a tagok ezután még nagyobb figyelmet szentelhettek az érdemi tevékenységnek. Az IAC harmadik plenáris ülése Amennyire az IAC három kiemelt témája közül a világgazdasági problémák uralták a brioni ülést, olyannyira került Párizsban előtérbe a béke és a biztonság kérdésköre. (A kiadott zárónyilatkozat vonatkozó fejezete a már említett szakértői csoport Chaban-Delmas által készített jelentésére támaszkodik, kivéve azokat az ügyeket, amelyeket illetően Franciaország sajátos álláspontot foglal el.) A tanács a feszültség enyhülésének jeleként üdvözölte, hogy Géniben szovjet—amerikai tárgyalások kezdődtek a nukleáris és az űrfegyverekről, illetve kezd körvonalazódni a két nagyhatalom közeli csúcstalálkozójának lehetősége. Ugyanakkor nyomatékosan sürgette az Egyesült Államokat és a Szovjetuniót, hogy határozzák meg azokat a közös területeket, amelyek a fegyverkezés visszaszorítását szolgáló megállapodások alapját képezhetnék. Például mindkét fél közösen kijelenthetné: — nukleáris háborút nem lehet megnyerni és nem szabad megvívni; — keresni kell az egyensúlyt a fegyverzetek alacsonyabb szintjén; — kevesebb anyagi eszközt kell a fegyverzetekre fordítani; 92