Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)

1987 / 1. szám - Géczi Gábor: A volt kormányfők tanácsának (InterAction Council) tevékenységéről

— a stabilizációt elősegítő fegyvereket előnybe kell részesíteni a de- stabilizációt elmélyítőkkel szemben;

— inkább az erők egyensúlyára, mint az erőfölényre törekszenek, és tiszteletben tartják a másik fél jogos biztonsági érdekeit.

A tanács azt javasolta, hogy a főbb nukleáris hatalmak a genfi tárgyalások időszakára kötelezzék magukat a nukleáris kísérletek teljes betiltására,7 valamint a rakétavédelmi rendszerekről szóló 1972-es ABM szerződés betartására. Jelentős és ellenőrizhető csökkentésre szólított fel a támadó fegyverek valamennyi fajtájára vonatkozóan, beleértve a nukleáris, hagyományos és vegyi fegyvereket, hogy garantálni lehessen az egyenlő biztonságot a fegyverzetek lehető legalacsonyabb szintjén.

Az IAC valamennyi felet arra ösztönözte, hogy az atomsorompó- egyezmányt felülvizsgáló konferencián az egyezmény meghosszabbítása és tökéletesítése mellett álljon ki. Azon államokat pedig, amelyek még nem írták alá a szerződést, arra, hogy annak szellemében cselekedjenek.

Obasanjo tábornok ugyancsak ezen az ülésen tárta a tanács elé a fejlődő országok katonai kiadásait vizsgáló szakértői csoport következtetéseit. Ezek szerint a fejlődő országok katonai kiadásai — amelyek egy része feltétlenül jogos biztonsági érdekeket szolgál — negatív hatást gyakorolnak a fejlődési kilátásokra, elmérgesítik a belső és regionális konfliktusokat. A fegyverkezési kiadások szintjét a valós vagy vélt biztonsági szükségleteken túl a fegyvergyártó, -exportáló országok politikai nyomása, a fegyverszállítók közötti verseny is befolyásolja. A katonai kiadások csökkentéséhez szükséges valamennyi fenti tényezőt figyelembe kell venni, csak így lehetséges az anyagi eszközöknek a nemzeti fejlesztési célokra történő felszabadítása.

Az Interakció Tanács a néhány országban legutóbb tapasztalt gazdasági fellendülés ellenére továbbra is riasztónak tekinti a fejlett tőkés országok alacsony növekedési ütemét, a magas munkanélküliséget és a tartós költségvetési hiányokat. Sürgette a kormányokat, hogy támogassanak egy új GATT-fordulót, ugyanakkor ismerjék el, hogy a kereskedelmi tárgyalások bármilyen új fordulója kudarcra van ítélve, ha a túlzott árfolyam-ingadozások és egyensúlyhiányok továbbra is fennmaradnak.

Megállapította, hogy a fejlődő országok eladósodottságának mértéke a Latin-Amerikában végrehajtott átütemezési programok ellenére tovább emelkedett. A kérdés tartós rendezésére annál is inkább szükség van, mert az eladósodottság növekedésével együtt csökken a fejlődő országok azon képessége, hogy eleget tegyenek kötelezettségeiknek.

A legkevésbé fejlett országok igen súlyos problémáinak orvoslását a tanács az Óla Ullsten által vezetett szakértői csoport ajánlásai alapján felvázolt irányban szeretné elősegíteni.

93