Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 1. szám - Horn Gyula: A békés együttélés új dimenziói
két esztendő eseményei azt mutatják, hogy ilyen szempontból lényeges aszinkronitás van a két vezető hatalom között. Az egyik fél, a szovjet vezetés megújulási készsége és kórszerű gondolkodásmódja — pragmatikus értelemben véve — túllépett a korábbi ideológiai kötöttségeken, s főképpen szakított a fejlődést hátráltató egyes tételek abszolutizálásának gyakorlatával. Az amerikai vezetést jórészt jellemző neokonzervatív beállítottság viszont nehezen leküzdhető akadályként tornyosul a Szovjetunióval szembeni magatartás javításának útjában. Az amerikai uralkodó körökben érzékelhető a dilemma annak megítélésében, hogy a szovjet gazdasági-politikai reformokhoz, a gyökeres változásokhoz milyen érdeke fűződik az Egyesült Államoknak. Itt nem csupán elméleti síkon jelentkező bizonytalanságról van szó, hanem a két ország viszonyának valamennyi lényeges kérdéséről. Napjainkig nem kerekedett felül az amerikai vezető körökben az a cselekvésben kifejezésre jutó felismerés, hogy a mai szovjet politikai irányvonalnak nincs ésszerű alternatívája. Az Egyesült Államoknak, de a nyugati világnak is jól felfogott érdeke annak felismerése, hogy a legfőbb ideológiai-politikai ellenfél a világ egyik vezető katonai-gazdasági hatalma is, amelynek kiegyensúlyozott belső fejlődése, szerves kapcsolódása a többi régió folyamataihoz korunk realitása, s követelménye is kell, hogy legyen. Olyan sajátos helyzet alakult ki, hogy a gazdaságilag dinamikusan fejlődő, a tudományos-műszaki forradalom élvonalában haladó Egyesült Államok vezetői egy részének világszemlélete megrekedt az elavult politikai-filozófiai tételeknél, s egyelőre képtelenek szabadulni attól a felfogástól, hogy a Szovjetunióval mint „ősellenséggel” le kell és le is lehet számolni. Ebben szerepet játszik az is, hogy az amerikai közvélemény nagy többségében olyan kép él a Szovjetunióról, amely a tömegkummuni- káció közreműködésének köszönhetően szinte kizárólag sötét tónusokból áll össze. Ez a fikció jelen van az Egyesült Államoknak szinte valameny- nyi haladó politikai erőhöz való viszonyában a harmadik világot s főképpen Latin-Amerikát illetően. Ilyen értelemben az Egyesült Államok magatartása nem csupán a Szovjetunióval, hanem a saját szövetségeseivel sincs teljesen szinkronban. A külső világgal kapcsolatos jelenlegi amerikai felfogások lényege nem az, hogy az Egyesült Államok valamiféle bezárkózásra törekedne. Ellenkezőleg, az amerikai vezető körök a korábbi években nem tapasztalt méretű aktivitást tanúsítanak a kapcsolatok építésében a külső világgal. A mai uralkodó tendenciák lényege, hogy az Egyesült Államok az egyes régiókhoz, országokhoz való viszonyát kizárólag az amerikai érdekek érvényesítése szempontjából ítéli meg, és mind kevésbé veszi figyelembe más térségek, államok, politikai tényezők saját 8
