Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 1. szám - Horn Gyula: A békés együttélés új dimenziói
érdekeit. A lehető legnagyobb mértékben igyekszik a maga céljaira kihasználni a saját erejéből, befolyásából eredő azon objektív körülményt, hogy egy kis ország konfrontációja a nagy állammal az esetek túlnyomó többségében elkerülhetetlenül a kis ország vereségével végződik. A nemzeti önzésnek ez a mai formája ugyanúgy anakronizmus, mint valamely ország autarkiára irányuló törekvése. Korunkban a politikai, a gazdasági, a katonai és más folyamatok nagyfokú nemzetköziesedése következtében minden állam, nagyságától függetlenül, rá van utalva a külső környezetre, nemzetének sorsa alapvetően függ az emberiség globális problémáinak — a fegyverkezés, a természeti környezet, a világgazdasági folyamatok, a kozmosz, az elmaradottság fokozódása a harmadik világban, a terrorizmus — alakulásától. A nemzetközi interdependencia valamennyi ország számára nem csupán a globális problémák megoldásához történő hozzájárulás miatt igényli parancsoló szükségletként a más országok szempontjainak figyelembevételét, hanem ezt kívánja meg az adott állam nemzeti érdeke is. A mai világ sajátossága, hogy egyetlen ország sem független a szó klasszikus értelmében. Rendkívül lényeges körülmény az is, hogy a nemzetközi interdependencia nem csupán az államok egymás közötti viszonyára érvényes. Vala- mennyi fontosabb globális nemzetközi probléma között is teljes a kölcsönös összefüggés és az egymásra hatás. A világgazdaság jövője nem választható el a fegyverkezés alakulásától, vagy mindkettő az elmaradottság felszámolásától, illetve a szovjet—amerikai viszony a kelet—nyugati kapcsolatoktól stb. Ilyen értelemben nem csupán a nemzetközi biztonság, hanem az emberiség egész sorsa egyetemes, annak valamennyi fontosabb eleme között is interdependencia áll fenn. A napi politika síkján ez azt jelenti, hogy egyetlen lényeges területen sem lehet olyan lépést tenni, amely valamilyen módon ne befolyásolná más területek helyzetét. A szovjet—amerikai viszony aszinkronitásai világpolitikai hatásúak, ezért a rendezésük minden más tényezőnél fontosabb szerepet tölt be az emberiség sorsában. Az amerikai elit többségének jelenlegi magatartása ellentmondásokat gerjesztő forrás, mert miközben azt vetik a szovjet vezetés szemére, hogy az általa meghirdetett változások csak szavakban történnek, s valójában nincs érdemi előrehaladás, a Szovjetunióval szembeni gyakorlati lépéseik megnehezítik a számon kért érdemi változások megvalósítását. Ez különösen vonatkozik a stratégiai fegyverkezésre, azon belül is az űrfegyverkezésre. Az SDI megvalósításának éppen az az egyik elsődleges célja, hogy a Szovjetuniót olyan újabb katonai teherviselésre kényszerítse, amely további anyagi-szellemi kapacitásokat von el a polgári termelés modernizálásától. Következésképpen az újabb és újabb fegyverke9
