Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 5. szám - MAGYARSÁG ÉS MAGYARORSZÁG-KÉP - Fülöp Mihály: A berlini (potsdami) értekezlet és az európai béke
Az angol dokumentum híven tükrözi a békerendezésre vonatkozó akkori elgondolásokat. A békeszerződések megkötése — így a németé is — közelinek tetszett. A jóvátételi, területi rendelkezéseknek az agressziót büntető jelleget tulajdonítottak, amelyet más vonatkozásban könnyítésekkel, engedményekkel — például ENSZ-felvétel — ellensúlyoztak. A javasolt eljárás a nagyhatalmaknak tartotta fenn a döntés jogát, a többi szövetséges csak módosításokat terjeszthetett be: a legyőzöttet csupán meghallgatták. E felfogás szerint a „volt ellenséges” állammal a békefeltételeket el kellene fogadtatni, szükség esetén akár kényszerrel is. A győztes jogán diktált, és nem a legyőzött állam képviselőivel megtárgyalt békeszerződésről volt tehát szó. Az angol tervezet később, a többi béke- szerződés megtárgyalásánál mintául szolgált. A trieszti válság az európai határok végleges rendezésének sürgősségére figyelmeztetett. A kelet-európai brit politika átértékelésekor, 1945. májusában felvetődött a román, bolgár, magyar és finn békekötés témája is. Az átértékelést a Groza-kormány március 6-i hatalomra jutása és a bolgár kormánykoalícióban bekövetkezett polarizáció váltotta ki. A Szovjetunió támogatta a baloldali román kormányt, március 13-án helyreállította a román közigazgatást Észak-Erdélyben.4 Az Egyesült Államok a jaltai nyilatkozatra hivatkozva háromoldalú konzultációt kért a „lakosság összes demokratikus elemeit széleskörűen képviselő” kormány létrehozására.5 Nagy-Britannia csatlakozott az amerikai állásponthoz. A szovjet kormány nem járult hozzá a konzultáció megtartásához, márpedig ehhez mindhárom kormány beleegyezése kellett. A brit külügyminisztérium ezek után arra a következtetésre jutott, hogy a délkelet-európai országok esetében fel kell adniuk a jaltai nyilatkozatra való hivatkozást, mert céljaikat ezzel nem érhetik el. Az angol—szovjet együttműködés alapfontosságú távlatait a Foreign Office nem volt hajlandó kockáztatni „egy olyan ügy kedvéért, amely ha nem is teljesen akadémikus jellegű vagy merő ábrándkergetés, de mindenesetre nem létfontosságú az európai brit érdekek szempontjából”.6 Ügy vélték, hogy az általános háború utáni szovjet politikának szerves része az érintett délkelet-európai államokra vonatkozó moszkvai álláspont, ezért ezt egykönnyen nem fogja feladni. A brit külügyminisztérium azt is felismerte, hogy olyan országok rendszereit támadják, amelyeket a „szovjet kormány biztonsági rendszere lényegi részének tekint”. A Foreign Office ezért azt javasolta, hogy a legjobb ha ezeket a kormányokat hallgatólagosan elfogadják és tudomásul veszik: „a választások, ha valaha is sor kerül rájuk”, nem lesznek „szabadok és tiszták”.7 Eden külügyminiszter május 25-én összefoglalta Churchillnek az angol—szovjet vitatémákat — többek között a Romániával, Bulgáriával és 168
