Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 1. szám - Nahóczky Judit: Irányzatok és változások a spanyol szocialista párti kormány külpolitikájában
Izrael felvette a diplomáciai kapcsolatot egymással, és 1986. január 17-én sor került a nagykövetek cseréjére. A szocialista párti kormány elhatározásában nagy szerepet játszott az, hogy az ország belépett az EGK-ba, és engedett közös piaci partnerei ilyen irányú befolyásának. A spanyol — latin-amerikai kapcsolatok A Maghreb-országokéhoz hasonló vagy még nagyobb prioritást élvez a spanyol külpolitikában Latin-Amerika, vagy ahogyan a spanyolok hívják, Iberoamerika. A kormány külpolitikai irányvonalának ez a területe a hagyományos relációk ápolását szolgálja, és összhangban van az előző kormányok törekvéseivel. González, aki a Szocialista Internacionálé Latin- Amerikával foglalkozó főtitkárhelyettese, személyes feladatának tekinti Spanyolország szerepének növelését ebben a térségben. Közvetítő szerepre is vállalkozott a közép-amerikai válság rendezésében a Contadora-csoport és az Egyesült, Államok között, ez azonban nem járt eredménnyel. (A spanyol kormányfő 1984. május 30. és június 6. között, három héttel egyesült államokbeli hivatalos útja előtt tett látogatást Latin-Amerikában.) „Spanyolország fenntartások nélkül támogatta a Contadora-csoport erőfeszítéseit a térségben zajló válság politikai és tárgyalásos úton történő megoldására,; abból a meggyőződésből, hogy ha ezek az erőfeszítések nem vezetnek eredményre, nehezen lesz elkerülhető a háború.”18 Madrid aktivitását jelezte az is, hogy a Contadora-országok külügyminiszterei 1984 októberében a spanyol fővárosban vitatták meg a térség helyzetét. A szocialista párti kormány latin-amerikai kapcsolatai közül két relációról érdemes külön is szót ejteni: a Nicaraguához és a Kubához fűződő viszonyról. A PSOE támogatta az FSLN-t a Somoza elleni harcban, majd a sandinista kormányzat hatalomra kerülése utáni első időben szimpátiával figyelte a kormány tevékenységét. 1984 júniusában a madridi kormány 45 millió dolláros áruhitelt nyújtott Nicaraguának. A spanyol kormány és a PSOE azonban 1984 óta egyre gyakrabban bírálja a sandinista vezetést. Spanyol részről túl radikálisnak tartják a nicaraguai fejlődést, több alkalommal azon véleményüket hangoztatták, hogy a sandinista kormánynak tárgyalnia kellene az ellenforradalmárokkal. A spanyol álláspont módosulásában feltehetően része volt annak, hogy az ország külpolitikája az utóbbi időben némileg közeledett az Egyesült Államokékoz a közép-amerikai válság megoldását illetően is. A managuai vezetéssel kialakított kapcsolatai révén Madrid így igyekszik fékező hatást gyakorolni a nicaraguai forradalmi folyamatra. Ezzel pár80
