Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 1. szám - Nahóczky Judit: Irányzatok és változások a spanyol szocialista párti kormány külpolitikájában
huzamosan egyre több feltételhez köti a sandinista vezetés támogatását. Jelentősen csökkentette az anyagi segítségnyújtást, követeli az eddigi kölcsönök visszafizetését, és újakat nem folyósít. A kapcsolatok Daniel Ortega 1985. júniusi madridi látogatása után sem javultak érdemlegesen. A spanyol—kubai kapcsolatok hagyományosan jók voltak, ez a viszony még Franco idején is fennmaradt. Éppen ezért figyelemreméltó, hogy Fidel Castro és a szocialista párti kormányfő, Felipe González személyes barátsága nem járt együtt a spanyol—kubai kapcsolatok további fejlődésével, ellenkezőleg, inkább hűvösebbé vált a viszony. Ez a körülmény feltehetően összefügg azokkal a tényezőkkel, amelyeket Nicaraguával kapcsolatban már említettünk. Felipe González 1986 őszén tett havannai látogatása, tárgyalásai Fidel Castróval azonban segítettek tisztázni a nézeteltéréseket és felszínre hozni az álláspontokban meglévő közös elemeket. A spanyol—latin-amerikai viszonyról általában elmondható, hogy a volt anyaország a hagyományosan jó kulturális kapcsolatokon kívül szeretné gazdasági befolyását is növelni a térségben. Egyelőre azonban nem nagyon tudja felvenni a versenyt a tőkeerős NSZK-val, Franciaországgal és az Egyesült Államokkal. A gazdasági tényezők közül egyelőre a spanyol bankok jelenléte a legszámottevőbb Latin-Amerikában. Ezenkívül az argentin gazdaságban jelentős spanyol tőke működik. A spanyol kormány reméli, hogy a közös piaci tagság idővel nagyobb piaci lehetőségeket nyújt majd számára is. A szocialista országok irányában folytatott politika A szocialista párti kormány külpolitikai céljai között nem szerepelt a kapcsolatok bővítése a szocialista országokkal. Ez részben azzal magyarázható, hogy a kormány figyelmét a jelzett időszakban az ország számára két legfontosabb relációhoz: az EGK-hoz és a NATO-hoz fűződő kapcsolatok rendezésének kérdése kötötte le. De feltétlenül szerepet játszott ebben az is, hogy még nem épült ki a további fejlesztéshez szükséges gazdasági háttér Spanyolország és a szocialista országok között. E vonatkozásban számottevő eredmény csak a Szovjetunió esetében mutatható ki. A szovjet—spanyol gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok régebbi keletűek, a Franco-rezsim utolsó évtizedében pedig már ismét kialakulóban voltak. Jól szemléltették ezt a külügyminiszteri szintű megbeszélések. 1985 februárjában A. Gromiko és F. Mórán találkozóján további előrelépést határoztak el, és megállapodást írtak alá, amelyben rögzítették a kettős adóz81
