Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 1. szám - Nahóczky Judit: Irányzatok és változások a spanyol szocialista párti kormány külpolitikájában
íénelmi viszony további fejlesztése. A különböző állásfoglalásokban többször juttatták kifejezésre, hogy Spanyolország mint mediterrán hatalom számára rendkívül fontos a Maghreb-államok stabilitása. Hangsúlyozták továbbá „ezeknek az országoknak a meghatározó szerepét az ebben az évszázadban Észak-Afrikában történt eseményekben’’.17 A jó viszony biztosítására irányuló törekvést a gazdasági és politikai érdekek is indokolják. Spanyolország importjában két arab ország az első öt között foglalt helyet: Szaúd-Arábia a második, Marokkó az ötödik legfontosabb partnere. A spanyol törekvések ellenére a Madrid és Rabat közötti bizalom elmélyülését több körülmény nehezítette. Az Arab Interparlamentáris Unió például 1983 februárjában tartott rabati ülésén határozottan követelte, hogy adják vissza Marokkónak a területébe ékelt Ceutát és Melillát, amelyek a XVI. század óta Spanyolországhoz tartoznak. A spanyol—marokkói viszonyban megosztó tényezőt jelentett Nyugat-Szahara kérdése is. A González-kormány több ízben is támogatásáról biztosította a terület függetlenségéért harcoló Polisario Frontot, s engedélyezte madridi képviseletének megnyitását. Algéria és Marokkó közeledése nyomán azonban eltávolodott előző álláspontjától. A PSOE korábban a szaharai lakosság egyetlen törvényes képviselőjének ismerte el a szervezetet, de hogy megőrizze a jó viszonyt Marokkóval, bezáratta a Polisario madridi irodáját, képviselőit pedig kiutasította az országból. E lépéstől nyilván a marokkói területbe ékelődő két enklávé feletti vita lecsendesedését is remélték. A térségnek tulajdonított jelentőséget jól tükrözte az a tény, hogy a spanyol kormányfő egyik első útja (1983. március 28-án) Rabatba vezetett. A kétnapos látogatáson, amelynek során Gonzálezt fogadta II. Hasszán király, a kétoldalú kapcsolatokat és a térség problémáit vitatták meg, de nem esett szó Ceutáról és Melilláról. Spanyolországnak az 1986. évi népszavazáson megerősített NATO- tagsága újabb feszültség forrását jelentheti az arab államokhoz fűződő kapcsolatában. A NATO számára viszont az ibériai ország egyebek között éppen az arab országokhoz való földrajzi közelsége miatt fontos. Ezt igyekszik is kihasználni, ahogyan erre az Egyesült Államok is törekedett 1986 áprilisában Líbia elleni támadásakor. A spanyol kormány akkor nem adott engedélyt arra, hogy területe felett az amerikai harci gépek átrepüljenek, sőt a NATO fórumain több alkalommal is kifejezésre juttatta, hogy nem kíván a Maghreb-országok elleni esetleges konfliktusok során az Észak-atlanti Szövetség hátországává válni. A González-kormány külpolitikája tehát az előző kormányokhoz képest bizonyos módosulást jelez a Közel—Kelet országaihoz való viszonyban. Ennek része volt, hogy hosszas tárgyalások után Spanyolország és 79
