Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 1. szám - Pankovits József: A külpolitika szerepe az olasz politikai rendszerben (A politikai rendszer ellentmondásainak megjelenése a külpolitikában)
tadöntések után már nem támogatták az egyesült államokbeli „héjákat”, mások exponálták magukat a palesztin kérdésben, és a DC újra a mérsékelt megoldások kidolgozásának, a tárgyalásoknak, a NATO-n belüli önállóbb „európaiság” keresésének útjára lépett. Az OKP az enyhülés tendenciájának és választói-politikai befolyásának az 1970-es évek folyamán bekövetkezett erősödésével párhuzamosan változtatott külpolitikai vonalán, a nyugat-európai integrációs szervezetekkel és a NATO-val kapcsolatos álláspontján. A párt mindig is az ország függetlenségéért és a NATO-alárendeltség ellen foglalt állást. Miután évtizedekig eredménytelenül követelte Itália kilépését a NATO- ból, a kudarc láttán pragmatikusabb pozíciók érlelődtek meg a párt vezetésében; Az 1970-es évek elejétől a két szemben álló katonai tömb egyidejű megszüntetésének, a katonai tömbök logikája meghaladásának koncepciója köré fonta nemzetközi politikájának vonalát, majd felhagyott Olaszország NATO-ból való egyoldalú kivonulásának javaslatával (azzal érvelt; hogy a kivonulás felborítaná a kialakult nemzetközi erőegyensúlyt). Berlinguer a párt központi bizottsága előtt 1973-ban e kérdésről így fogalmazott: „...kellő valóságérzékkel el kell ismerni, hogy a tömbök megszüntetését, feloszlatását nem lehet egyik pillanatról a másikra elrendelni és megvalósítani. . . Arról van tehát szó, hogy előre kell vinni azt a konkrét folyamatot, amely a nemzetközi enyhülést, a konfliktusok békés megoldásának lehetőségét, a leszerelési intézkedések alkalmazását, a gazdasági, kulturális és politikai együttműködés előmozdítását, a népeknek a fasiszta és reakciós uralom és a gyarmati elnyomás alóli felszabadulásának lehetőségét, tehát a békés egymás mellett élés céljainak elérését foglalja magában. Ahogyan ez a folyamat előrehalad, úgy válnak értelmetlenné a katonai tömbök és az a logika, amely részben még kormányozza őket. Az is szükséges azonban, hogy azonos ütemben bontakozzék ki a demokratikus és népi erők autonóm kezdeményezése és — a békés egymás mellett élés alapelveinek és szabályainak megfelelően — a népek és államok autonóm kezdeményezése is. .. Mindenki, aki felfigyel ezeknek az objektív folyamatoknak a logikájára — és teljes komolyságában fogja fel azt a külpolitikai irányvonalat, amelyet mi Olaszországnak javasolunk —, egyszerűen nevetségesnek ta- látja az ellenünk emelt durva vádat: »Ti, kommunisták, azért akarjátok a NATO feloszlatását és Olaszország kilépését belőle, hogy erősítsétek a Varsói Szerződést, s mert azt akarjátok, hogy Olaszország tagja legyen a szocialista országok tömbjének.« Ez nevetséges és egyáltalán nincs így. Mi azt akarjuk, hogy“ gyorsad megsemmisüljön a hidegháború baljós öröksége, hiszen ennek történelmi csődjét immár mindenki elkönyveli; azt akarjuk, hogy a nemzetközi enyhülés és együttműködés folyamatának elő64
