Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)

1987 / 1. szám - Pankovits József: A külpolitika szerepe az olasz politikai rendszerben (A politikai rendszer ellentmondásainak megjelenése a külpolitikában)

Az 1948. január 1-jén érvénybe lépett köztársasági alkotmány rendelkezik a köztársasági államforma és a társadalmi- politikai élet alap- elveiről, az állampolgárok gazdasági, politikai jogairól és kötelességeiről. Mint közjogi alapdokumentum, mindenekelőtt az antifasiszta harcban részt vett osztályerőknek a fasizmus utáni társadalmi együttélésre vonatkozó kompromisszumos megállapodását foglalta össze.

Az alkotmány a liberális, demokratikus és antifasiszta eszményeket, hagyományokat olvasztotta magába, és előremutató módon reformokat ígért. A formális alkotmányjogi garancián kívül, a politikai és szabadságjogok széles körének szavatolásával nyílt perspektívájú politikai rendszer alapjait vetette meg. E rendszer működésének legfőbb garanciáját az jelentette, hogy a társadalmi haladásért síkraszálló erők hajlandónak bizonyultak tovább küzdeni az alkotmány vívmányainak megvalósításáért és fejlesztéséért.

Az alkotmány egyes cikkelyei az egyéni és csoportos politikai és szabadságjogok széles skáláját sorolják fel. Az alkotmány elismeri a dolgozók azon jogát, hogy önmaguknak és családjuknak — a végzett munkájuk mennyiségével és minőségével arányosan — „szabad és az emberi méltóságnak megfelelő” egzisztenciát teremthessenek. Az alkotmány szerint a „gazdasági magánkezdeményezés szabad”, de nem kerülhet ellentétbe a társadalmi hasznossággal, az emberi méltósággal, szabadsággal és biztonsággal, s törvényekbe kell foglalni azokat az eszközöket, amelyekkel ellenőrizni lehet, hogy „a köz- és magángazdasági tevékenység a társadalmi célok elérésére irányuljon, és velük összhangban legyen”.3

Az alkotmány megkülönböztet köz-, illetve magántulajdont. Meghatározza a magántulajdon megszerzésének, használatának módjait. Kimondja ugyanakkor, hogy a magántulajdon közérdekből kártérítéssel kisajátítható. „A politikai viszonyok” címszó alatt szabályozza az alkotmány az általános, szabad és titkos választói jogot. E jog gyakorlása állampolgári kötelesség. A politikai jogok és kötelességek formális vagy általánosan bevett gyakorlatáról (mint a katonai szolgálat, a haza védelme, az adózási kötelezettség) való rendelkezés mellett az olasz politikai rendszer egyik leglényegesebb szabálya is itt található. A 49. cikkely úgy szól, hogy „minden állampolgárnak jogában áll szabadon pártokba tömörülnie, hogy demokratikus módszerrel versengjen a nemzeti politika meghatározásában”.

Az alkotmány szabályozza a köztársaság jogrendjét, intézményeinek működését, a választások kiírását, a törvényhozást, az alkotmány védelmét, az alkotmányos rend garanciáit. És maga az alkotmány gondoskodik döntően arról is, hogy milyen alapelvek határozzák meg az olasz köztársaság külpolitikájának fő vonalát. Olaszország nemzetközi politikai elhe57