Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 1. szám - Pankovits József: A külpolitika szerepe az olasz politikai rendszerben (A politikai rendszer ellentmondásainak megjelenése a külpolitikában)
iparosok szövetsége, a bankok, a pénzügyi élet legfontosabb képviselőivel. Ha a vendég politikus tőkés országból érkezik, a protokoll egybeeshet az előbb említettel, bár esetenként — a vendég óhajának megfelelően — természetesen eltekintenek az Olasz Kommunista Párt vezetőivel, a baloldali szakszervezeti vezetőkkel való találkozóktól. Ez utóbbi esetben nem tárgyalhat az olasz politikai életben fontos helyet elfoglaló személyiségek egy részével, akiknek a nemzetközi életben betöltött szerepe a kelet—nyugati kapcsolatok jelenlegi helyzetében egyáltalán nem lebecsülendő. Az olasz politikai rendszer sajátosságai és problémái Az olasz külügyi protokoll szocialista országbeli politikusra szabott forgatókönyvében sűrítetten jelenik meg az olasz politikai rendszer és intézményi elemeinek hierarchiája, megszemélyesített képviseleti konstrukciója, ugyanakkor kifejezi a politikai intézményrendszer bonyolult, ellentmondásos viszonyait, szüntelen dialektikus mozgását. A politikai rendszer egyik legfőbb sajátossága a szervezett munkásbaloldal, ezen belül is a kommunista párt erejében van; a párt azon képességében, hogy befolyásolni tudja az ország bel- és külpolitikájának bizonyos folyamatait, mozzanatait. A választási eredményeket figyelembe véve a lényegesebb kormányzati döntéseknél elkerülhetetlen a kommunistákkal való szembesülés.2 Ezért beszélnek politológiai szakírók az olasz helyzet egyediségéről és eredetiségéről. Az olasz politikai rendszer Nyugat-Eurcpában és az egész tőkés világban eredeti, egyedi struktúrájú és működésű sajátos rendszer. Egyedi módon érvényesül az arányossági elven alapuló választási rendszer, egyedi feltételrendszert határoz meg a többpártrendszeres képlet és az ennek kereteiben dúló pártharcok és párterőviszonyok formálódása, amit a parlamenti és a helyhatósági választások, illetve a referendumok rendszeresen ellenőriznek — mintegy orientálva a politika mozgásfolyamatait. Ez utóbbiak áthatják a politikai rendszert és intézményeinek működését. Az olasz politikai rendszer három, szorosan egymáshoz kapcsolódó tartópillére a polgári demokratikus köztársasági alkotmány, a választási rendszer és a többpártrendszer. Az utóbbi kettő bizonyos szempontból alrendszerként működik, míg az alkotmány szabályozza a rendszer és az alrendszerek legfőbb működési mechanizmusait. E három tartópilléren nyugszik az államszervezet, a politikai rendszer a maga központi és területi hatalmi intézményeivel, továbbá a társadalmi és politikai intézmények, a különféle társadalmi szervezetek és mozgalmak, vagyis a társadalmi valóság egésze. 56