Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)

1987 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Faludi Péter: M. JE. Trigubenko (szerk.): A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság

(26. 1.) A KNDK kikiáltásával, a társadalom politikai struktúrájának kialakulásával „a 40-es évek végére a KNDK-ban megértek a politikai, ideológiai és társadalmi előfeltételek a társadalom szocialista alapokon történő átszervezésére’’. (27. 1.)

A monográfia egyik legfigyelemreméltóbb része, amelyben (a koreai vezetés állásfoglalásai, értékelése nyomán) a szerző összefoglalja

— a szakirodalomban talán először

— a szocializmushoz való átmenet és általában a szocialista építés nemzeti (koreai) koncepcióját, az általános törvényszerűségek és nemzeti sajátosságok egyeztetését, érvényesítését. Ennek formálásában, egyebek között, közrejátszott:

— a 40 éves japán gyarmati függőség és az ország gazdasági szerkezetének torz fejlődése;

— Korea mesterséges kettészakítottsága a felszabadulás után;

— A KNDK bonyolult nemzetközi-külpolitikai helyzete az amerikai agressziót követően, az Észak— Dél konfrontáció állandósulása.

Mindezek következtében az átmeneti időszak stratégiája hosszú időn át magán viselte a „hadikommunizmus” politikájának vonásait, számos gazdasági probléma megoldását jelentősen megnehezítették a szocializmus építésének „nem békés” feltételei. (34. 1.)

A koreai vezetés értelmezésében a szocializmushoz való átmenet és a szocialista építés két alapvető szakaszra oszlik a KNDK-ban: az első a forradalom és a társadalom szocialista átalakításának általános demokratikus szakasza, amely a fel- szabadulástól az ötvenes évek végéig tartott, s magában foglalta az antiimperialista, antifeudális, népi demokratikus forradalom feladatainak megoldását és a szocializmus

alapjainak lerakását. A második szakasz a hatvanas évek elején kezdődött, s a szocializmus teljes győzelmével, az osztálykülönbségek teljes felszámolásával fejeződik majd be. Történelmileg a szocialista tulajdonviszonyok kifejlődését, kiteljesedését, a szocializmus anyagiműszaki alapjainak lerakását, az iparosítást, a modernizálást, a tudományos-műszaki forradalmat stb. jelenti.

A fentiek sok közös vonást tartalmaznak más szocialista országok koncepciójával, de érzékeltetik az elvi eltéréseket is, mint amilyen például az átmeneti időszak határainak kitolódása. Ezenkívül Koreában az átmenet és a szocialista építés minden szakaszában az állami politikai hatalom egyetlen formájának a proletárdiktatúrát tekintik. Koreai vélemény szerint az an- tagonisztikus ellentmondások, az osztályharc fennmarad a szocializmus győzelme után is. Hasonlóképpen sajátos az állami és a szövetkezeti tulajdonforma jövőjének megítélése a KNDK-ban, amennyiben már az említett második szakasz korai időszakában (azaz az 1960-as évtizedben!) célul tűzték ki a szövetkezeti tulajdon fokozatos átalakítását össznépi tulajdonná. További elvi és gyakorlati sajátosságokat találunk az elosztási rendszerben (például a szükségletek kb. 50 százalékát közvetlenül a társadalmi alapokból fedezik).

A szocialista építés koncepciójának a KNDK-ban is fontos része a struktúrapolitika, amelyet — bár meglehetős stabilitás jellemez — négy szakaszra tagolhatunk (42— 43. 1.):

1. a népgazdaság helyreállítása (1946—1949, illetve 1954—1956);

2. a szocialista iparosítás megala156