Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Faludi Péter: M. JE. Trigubenko (szerk.): A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság
pozása, a mezőgazdaság, a kiskereskedelem és a kisipar szocialista átszervezése (1957—1960); 3. az iparosítás kibontakozása, a népgazdaság nagyarányú szerkezeti átalakítása (1961—1970); 4. a népgazdaság műszaki rekonstrukciója és modernizálása (1971—1984). A struktúrapolitikának mindig is (de különösen a háború óta) alapvető vonása volt — a nehézipar, a könnyűipar és a mezőgazdaság egyidejű fejlesztésén belül a nehézipar kiemelt kezelése, — az erőltetett növekedés, a belső tartalékok mind helyesebb feltárása, — az „önerőre támaszkodás”, amely mellett a nemzetközi gazdasági együttműködés csak másodlagos szerepet játszott, — a központi és a helyi gazdaság, a nagy-, a közepes és a kistermelés egyidejű fejlesztése, a központosított, adminisztratív irányítási rendszer, — a gazdaság és a honvédelmi képesség párhuzamos erősítése. A szocialista építés jellegzetes sajátossága a KNDK-ban a gazdasági növekedés állandó gyors üteme: a termelés erőltetett bővítését a koreai közgazdászok a szocialista gazdaság egyik törvényszerűségének tekintik. (44. 1.) Megfogalmazásukban: „ .. . a szocialista társadalom gazdasági fejlődésében az ütem és az arányosság kölcsönös viszonyának lényege abban áll, hogy az ütem — az alap, az arányosság — eszköz az elérésére. .. (45. 1.) ... nincs szükség a gazdaságfejlesztés ütemének lelassítására az arányosság érdekében”. (46.1.) A monográfia kitér ennek — a KMP VI. kongresszusán 1980-ban egyébként ismételten megerősített — koncepciónak a gyakorlati alkalmazására és következményeire. A szerző foglalkozik az anyagi érdekeltség KNDK-beli értelmezésével és érvényesülésével, az erkölcsi és az anyagi ösztönzés összehangolásával, az erkölcsi-politikai tényező primátusával. Megállapítja: a KNDK-ban a szociális stratégia még nem vált a gazdasági stratégia szerves részévé, a szociális tényező még nem tölti be a társadalmi termelés egyik meghatározó szabályozójának a szerepét. (46. 1.) A könyv második részében („Társadalmi-gazdasági fejlődés”) a szerzői kollektíva nyomon követi a szocialista építés koreai koncepciójának alkalmazását az ipar, a mezőgazdaság és a szociálpolitika terén. Ismertetik a konkrét adottságokat, a fejlesztési politika eredményeit és problémáit, perspektivikus lehetőségeit. (53—129. 1.) A monográfia legterjedelmesebb, harmadik része a „Külpolitika” címet viseli. <(130—271. 1.) A sorozat jellegével összhangban, a fő figyelmet a KNDK külkereskedelmi politikájának, nemzetközi gazdasági kapcsolatainak alakulására fordítja, bemutatva ezek mindinkább növekvő szerepét a gazdaságépítésben (például az exportorientált ágazati fejlesztés szerepe, problémái). A szerzők rövid történelmi visz- szapillantást adnak a szocialista országok (köztük hazánk) térítés nélküli segélynyújtásáról, ennek szerepéről a KNDK háború utáni újjáépítésében, szocialista iparosításában. Áttekintik a Koreai Munkapárt külkereskedelmi politikájának a belpolitikával, illetve a gazdaság- politikával összefüggő hatvanas, majd (hetvenes évekbeli hangsúly- változásait. (134—140. 1.) A hetvenes években egyre nagyobb szerepet kaptak a külgazdasági kapcso157