Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Faludi Péter: M. JE. Trigubenko (szerk.): A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság
lás elleni fegyveres és politikai harc legfontosabb eseményeit. Rámutat arra, hogy a második világháború végére a forradalmi helyzet érlelő- dése és a kommunisták által (észa- Kon, Mandzsúriában) szervezett, vezetett partizánharc eredményeként a nemzeti felszabadító harc fokozatosan népi demokratikus forradalommá nőtt át. „Döntő hatást gyakorolt a külső tényező”; a fasiszta Németország és a militarista Japán összeomlása, a Szovjetunió győzelme, felszabadító ezerepe Ázsiában, a Távol-Keleten. (10—11. 1.) Tri- gubenko ismerteti a japánok által létrehozott és működtetett elnyomó közigazgatási szervezet felszámolását, a demokratikus reformok megvalósítását, az új demokratikus politikai szervezetek, hatalmi apparátus kialakulását. Reális képet kapunk a kommunista párt újjászervezéséről, politikájáról és tevékenysége eredményeiről, problémáiról. Részletesen elemzi az Észak-Ko- reában 1945 őszétől 1953—1954-ig a háború befejezéséig, illetve a genfi értekezletig végbement belső fejlődést, annak bel- és külpolitikai ösz- szefüggéseit, valamint a koreai kérdés legfontosabb nemzetközi vonatkozásait. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kikiáltásának (1948. szeptember 9.) előzményeit, a népi Korea bel- és külpolitikáját, a szocializmus építésének stratégiáját és taktikáját jól megalapozott elméleti-politikai elemzés mutatja be. A szerző leszögezi: „A hatalom jellegének gyökeres megváltozása (a forradalom alapvető kritériuma) nem egyszeri aktus volt, mint az európai és ázsiai országok többségében, amelyekben forradalmak mentek végbe. A forradalom második politikai feladata — a demokratikus irányítás szerveinek létrehozása ... — Koreában bonyolult viszonyok közepette ment végbe, az Egyesült Államoknak a koreai kérdésben elfoglalt különálló álláspontja miatt”. (11—12. 1.) Ugyanakkor „a forradalom általános demokratikus szakasza a KNDK-ban viszonylag rövid ideig tartott, és sok megkülönböztető vonása volt”, így — először — az egész országra kiterjedt forradalmi mozgalmat 1947—1948-ra délen az ellenforradalmi erők az Egyesült Államok segítségével elfojtották. Másodszor, a külső tényező, a szovjet csapatok 1948 őszéig tartó jelenléte a forradalmi népi hatalom szerveivel, a népi bizottságokkal való együttműködése döntő jelentőségű volt a gyarmati apparátus felszámolásában, a belső reakció elnyomásában, az ellenforradalom importjának megakadályozásában. Harmadszor, az általános demokratikus szakasz szocialista forradalomba történő átnövése részben békés, részben háborús viszonyok között ment végbe. Az amerikai agresszió elleni küzdelem „meggyorsította a forradalom szubjektív tényezőjének érlelődé- sét, még jobban tömörítette a demokratikus erőket a Koreai Munkapárt köré”. (26. 1.) Mindezek befolyásolták a Koreai Munkapárt taktikáját is: bár a népi bizottságok már 1946—1947-től kezdték betölteni a proletárdiktatúra funkcióit, „taktikai megfontolásokból, a forradalom össznemzeti feladatainak megoldása érdekében a koreai kommunisták a háborúig nyíltan nem mondták ki a hatalom proletár jellegét Észak-Koreában és a párt végső célját, azaz a szocializmus felépítését. A demokratikus erők konszolidációjának a proletariátus vezette folyamata a KNDK-ban egyidejűleg folyt a marxista—leninista típusú párt megteremtésével”. 155
