Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 1. szám - Lukács Albin: Beszélgetés Wolf Graf Baudissin professzorral
Koncepciójának gyakorlati próbáját saját maga is nyomon követhette, hiszen 1958—1961 között egy Göttingenben állomásozó brigád parancsnoka volt, immár tábornoki rangban. 1961—1967 között a NATO különböző parancsnoki tiszteit töltötte be, így parancsnoka volt a NATO Defence College-ének. A szociálliberális kormány idején erejét, energiáját egy olyan intézet megteremtésére fordította, amelynek fő feladata a béke és az együttműködés előfeltételeinek a tanulmányozása, és azoknak az okoknak a feltárása, amelyek erőszakot, pusztítást, háborút okoznak. A hamburgi szenátus, szem előtt tartva az egyetem tudományos tanácsának ajánlását, „hogy erőteljesen támogassa a békekutatás ügyét”, 1971-ben létrehozta a hamburgi egyetem szervezeti keretein belül működő Békekutató és Biztonságpolitikai Intézetet (IFSH). Az anyagi alapok megteremtéséhez komoly segítséget nyújtott a Volkswagen Művek, amely alapítvánnyal támogatta az intézet munkáját. Az intézetet független kutatóműhelynek szánták, amely tudományosan elemzi a biztonságpolitikát, kidolgozza a kutatás kritériumait, biztosítja a tudományos káderutánpótlást, valamint közreadja a kutatás eredményeit. Míg a nyugdíjba vonult nyugatnémet tábornokok többsége a hadiiparral kapcsolatos területeken „kamatoztatta” képességeit, addig von Bau- dissin egy pillanatig sem gondolt erre az útra, hanem 1971. október 1-jén elfoglalta igazgatói helyét a fent említett intézet élén, amelyet 1984. augusztus 31-ig, közel 13 éven át irányított. Fáradozásait 1979-ben egyetemi tanári cím odaítélésével honorálták. Részt vállalt különböző tudományos és társadalmi intézmények, így az azóta megszüntetett Deutsche Gesellschaft für Friedens- und Konfliktforschung munkájában is. Aktív résztvevője a nemzetközi Pugwash- mozgalomnak. Tudományos munkája számtalan cikkben, előadásban és az 1982-ben Münchenben kiadott, „Nie wieder Sieg” című könyvében kísérhető figyelemmel. Professzor úr! Május 9-e az ön szemében a felszabadulás napja-e a német történelemben? Hogyan látja ezt személy szerint, és milyen politikai sorsot szánt a német tartományoknak 1945 után? Számomra egy pillanatig sem volt kétséges, hogy ez a nap egy olyan Németország végét jelentette, amit mindig is elutasítottam, és hogy most végre megnyílt az út a jövő felé. Nagyon reménykedtem abban, hogy végre túljutunk az európai nemzeti államok korán, és keleti, nyugati vagy akár európai struktúrák alakulnak ki. Szövetségi Köztársaságunknak természetesen következetesen ismét azt az utat kell járnia, amelyen történelmünkben először Weimarban indultunk el. 147
