Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 1. szám - Horn Gyula: A békés együttélés új dimenziói
zési programok amerikai erőltetése a szovjet reformtörekvéseket nehezít ti, azok anyagi bázisát gyengíti. A túlhaladott filozófiai-politikai szemlélet és világpolitikai gondolkodásmód megváltoztatása az Egyesült Államokban rendkívül összetett s hosszadalmas folyamat. Aligha tételezhető fel, hogy ez végbemehet az amerikai nemzet objektív érdekeinek tudatosítása nélkül. Ebben egyaránt szerepük lehet az Egyesült Államok politikai köreinek, a szovjet— amerikai viszony alakulásának, az Egyesült Államok nyugat-európai szövetségeseinek vagy a világ más térségeiben működő politikai erőknek. Olyan kölcsönhatásról van szó, amelyekben a politikai akarat és cselekvés ötvöződik a társadalmi-gazdasági fejlődés lehetőségeiből eredő új adottságokkal és követelményekkel. A nemzetközi biztonság tartós alapjainak megteremtése tehát egyaránt feltételezi a politikai gondolkodásmód és cselekvés, valamint a gazdasági, katonai és más objektív tényezők szoros korrelációs együtthatóinak egyidejű, megváltoztatását. Az Egyesült Államokban a politikai döntéshozatali folyamatra a neokonzervatív szárny mellett a racionális irányzat is befolyást gyakorol. Különösen fontos körülmény, hogy a Kongresszus mindinkább a realitások elfogadtatása és érvényesítése irányába tereli az adminisztrációt, az atomkisérletek moratóriuma, az érvényben levő szovjet— amerikai megállapodások megtartása stb. terén. Gondosan meg kell különböztetni a monopoltőke szélsőséges szárnyát azoktól a köröktől, amelyeknek világszemlélete figyelembe veszi a nemzetközi realitásokat, s a mai kor adottságainak megfelelő politika folytatását szorgalmazza. A kétféle irányzat egyaránt megmutatkozik a törvényhozó testületekben, a tömegkommunikációban s az adminisztráció különböző szektoraiban. Ezek hátterében rendkívül komoly anyagi érdekellentétek húzódnak meg, különösen a fegyverkezéssel és a külső gazdasági kapcsolatok alakításával összefüggésben, de nagy szerepük van a társadalmi-politikai erőviszonyokból eredő szubjektív tényezőknek is. A szovjet—amerikai viszony alakulása szempontjából különleges jelentősége van annak, hogy Reagan elnök a két irányzat között lavírozva hozza meg a döntéseit. Erre a folyamatra nagy hatást gyakorol az is, hogy az új szovjet külpolitikai koncepciók egy olyan amerikai elnök működésének második szakaszában születtek, aki az elmúlt több mint négy esztendőben rendkívül kemény, mondhatni ellenséges magatartást tanúsított legnagyobb partnerével szemben. Aligha tételezhető fel, hogy a neokonzervatív beállítottságú elnök képes lesz a Szovjetunióval kapcsolatban gondolkodásmódján és cselekvésén gyökeresen változtatni. Reagant elődeinél is nagyobb mértékben befolyásolják ideológiai indíttatású előítéletei. Figyelembe kell venni azt is, hogy az elnök működése jelentős belpolitikai sike10
