Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 5. szám - Katona Magda: Nemzeti kérdés és nemzeti hagyományok a forradalmi Afganisztánban
Afganisztánban. Ezt nagyon megsínylette az ellátás. Afganisztán nemcsak a hagyományos csempészárukat és kultúrcikkeket volt kénytelen nélkülözni, de a válság súlyosan hatott a gabonatermésre is. A határ lezárásával a Szovjetunió kivételével az ország minden áruszállítási csatornája lezárult. A szovjet kormány légihidat létesített, és felvásárolta az afgán gyümölcsöt és egyéb árucikkeket. 1963-ig tartott a két állam közti válság, amelynek ideje alatt Afganisztán és Pakisztán vitriolos propagandaháborút vívott egymással. Később a gazdasági kényszer arra ösztönözte a két országot, hogy normali- zálják kapcsolataikat. 1963-ban a Pastunisztán-kérdésben vallott csúfos kudarca miatt menesztették Daudot a kabinet éléről. A hatvanas évek közepére azonban az általa elindított reformok közül számos beérett. Afganisztán alkotmányos monarchia lett, politikai pártok alakultak, a nép figyelme a belső ügyekre összpontosult. A Pastunisztán-kérdés azonban továbbra sem került le a napirendről. Az egymást követő afgán kormányok szólamaiban igen szélsőséges módon szerepelt „az elfoglalt Pastunisztán” problémája. Újabb, nyílt konfrontációtól azonban már óvakodtak. A nacionalista, jobboldali ellenzék bírálta is a hatalmon lévőket, különösen Maiwandwal kormányát „lagymatag” Pastunisztán-politiká- jáért. Újra megjelent a Nagy-Afganisztán-koncepció, amely most már nemcsak az uralkodó körök, hanem az ellenzéki középosztály támogatását is magáénak tudhatta. A hetvenes években ismét egyre több szó esett Pastunisztánról. Köztársaságának időszaka (1973-1978) alatt azonban Daud - okulva miniszterelnökségének kudarcaiból - (bár szólamokkal most sem fukarkodott), nem bocsátkozott nyílt konfrontációba. Ezt nem tették lehetővé a Bhutto-kormányhoz és az iráni sahhoz fűződő kapcsolatai sem, és tartott a pastun és a beludzs nemzeti mozgalmak megerősödésétől, balra tolódásától. Félt, hogy a Beludzsisztánban fellobbanó harcok veszélyeztetik a térség egyensúlyát, az esetleges afgán állás- foglalás pedig az ország semleges státusát. Hallgatott róla, ha iráni vagy pakisztáni csapatok a beludzs gerillák üldözése közben betévedtek afgán területre. Noha az „egységes afgán nemzet” teóriáját Daud köztársasági elnöksége idején öntötték végleges formába, a mikrokonszolidációs folyamatok előtérbe kerülése éppen e korszakra tehető. Mindez Pastunisztán-politikájában ugyancsak óvatosságra intette Daudot. Afganisztán szaporodó belső gondjairól már a nacionalizmus felszításával sem lehetett elterelni a figyelmet vagy megakadályozni a nemzeti kisebbségek ébredését. Az afgán-pakisztáni viszony alakulásában a nacionalizmus mindkét oldalon igen fontos szerepet játszott. E tekintetben kétségtelenül Afganisztán volt kedvezőbb helyzetben. Az afgán nacionalizmus sokkal erősebb, mint Pakisztán amorf pániszlámizmusa, mely mögött szinte áthidalhatatlan különbségek húzódnak meg az egyes tartományok között mind gazdasági és politikai tekintetben, mind a politikai struktúrát illetően. Pakisztán mellett szólt viszont gazdasági helyzete. Noha az Északnyugati Határtartomány és Beludzsisztán lényegesen elmaradot44
