Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 5. szám - Katona Magda: Nemzeti kérdés és nemzeti hagyományok a forradalmi Afganisztánban
tabb, mint a többi pakisztáni tartomány, mégis be voltak kapcsolva az indiai gyarmatbirodalom gazdasági vérkeringésébe, és a hatvanas-hetvenes évek gazdasági sikerei ezeket a területeket is érintették, ha lényegesen kisebb mértékben is, mint Szindet. Ez Afganisztán elszigeteltségével, gazdasági és társadalmi elmaradottságával szemben kétségkívül biztosított némi előnyt, ugyanakkor éppen az egyenetlen gazdasági fejlődés miatt nem billentette át a mérleg nyelvét a pastun és a beludzs nacionalizmus átütő erejével szemben, amelyet erősen táplál hagyományos politikai intézményeik megléte. Az áprilisi forradalom kezdeti szakaszának nemzetiségi politikája A hetvenes évek második felére az afganisztáni társadalom egyik legégetőbb problémájává a nemzeti kérdés vált, melynek demokratikus megoldását mind a soknemzetiségű ország önálló nemzetiségeket alkotó kisebbségei, mind pedig a megosztott és még mindig törzsi alapokon nyugvó afgán közösség igényelte. A nemzeti-demokratikus forradalom sajátsága Afganisztánban, hogy a megoldandó feladatok inkább nemzetiek, mint demokratikusak. Ezek sorában elsőként említhető a prekapitalista társadalmi-gazdasági formák felszámolása és a nemzetépítés. A nemzetté válás problémái még nagyon is napirenden vannak, a nacionalizmus elsősorban pozitív tartalmú. A nemzeti-demokratikus forradalom nacionalizmusával a nemzetté válások fáziseltolódásos, hosszas és ellentmondásos folyamatát segíti. Ily módon az 1978. április 27-én hatalomra került új forradalmi vezetés minden kezdeti intézkedése valamilyen módon összefüggött a nemzeti problémákkal, és a vezetés már igen korán megtette a nemzeti kérdés demokratikus megoldására irányuló konkrét, közvetlen intézkedéseit is. 1978. június 6-án jelent meg a Forradalmi Tanács 4. dekrétuma, mely a nyelvi, faji megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról, a nemzetiségek egyenjogúságáról rendelkezett. Az ADK első kormányának nemzetiségi összetétele is tükrözte az új vezetés igyekezetét, hogy bevonja a nemzeti kisebbségek képviselőit a politikai életbe. Első ízben vettek részt afgánok és tadzsikok egyenlő arányban a kormányban, melyben üzbeg és hazara nemzetiségű miniszterek is helyet kaptak. A 4. dekrétumot a Forradalmi Tanácsnak a nemzetiségek anyanyelven történő oktatásáról, tájékoztatásáról szóló rendelete követte. Már az áprilisi forradalom kezdetén újságokat adtak ki a legjelentősebb nemzeti kisebbségek nyelvén. 1978. június 6-án látott napvilágot a „Jolduz” („Csillag”) című üzbeg lap. Szeptember 24-én jelent meg a „Szoub” („Reggel”) című beludzs, majd október 25-én a „Guras” („Harc”) című türkmen hetilap első száma.9 Afganisztánban a nagyarányú írástudatlanság miatt a rádiónak még nagyobb a jelentősége, mint az írott sajtónak, bár a magas hegyek között fekvő országban 45
