Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)

1986 / 5. szám - Katona Magda: Nemzeti kérdés és nemzeti hagyományok a forradalmi Afganisztánban

ségek keveredése, asszimilációja a forradalom időszakában már igen előrehaladott stádiumban volt. Egyes kutatók - így Debec - antropológiai alapon azt állítják, hogy Afganisztánban a rasszok keveredése olyan erős, hogy már nem is találhatók elkülönült nemzetiségek, „az ország teljes lakosságának egybeolvadása, mint afgán nemzetnek a nemzetté válási folyamata nagyjából befejeződött. Az afgán nemzet oly mértékű embertani keveredést mutat, hogy rassz és etnikum szerint már nem különíthető el, teljesen kevert, amelyben tiszta embertani jegyeiket megőrzött közösségek már egyáltalán nem találhatók.”6 A nagymértékű embertani keveredést mi Debeccel ellentétben nem az afgán nemzet már megvalósult egysége bizonyítékának tekintjük, hanem a nemzetté válás folyamatban léte, befejezetlensége argumentumának. Hangsúlyoznunk kell azt is, hogy akár az antropológiai, akár a nyelvi aspektus csupán egy a sok szempont közül. A nemzetiségek fejlődésének irányát nem lehet csupán embertani vagy nyelvi jegyek alapján megítélni. Valójában a különböző nemzetiségek közötti igen erős társadalmi, gazdasági különbségekkel, sőt az izoláció problémáival kell számolnunk.

Nyelvi szempontból Afganisztán nemzetiségei, etnikai csoportjai, törzsei körében két, egymással ellentétes fejlődési tendencia érvényesül; a mikro- és a makrokonszolidáció. A makrokonszolidáció a kisebb nemzetiségeknek, etnikai csoportoknak a nagyobb nemzetiségekhez, nyelvi közösségekhez való rendeződése. Afganisztánban a nyelvi makrokonszolidáció két, egymással ellentétes tendenciát mutat: a kisebb nemzetiségek dari vagy pastu nyelvű csoportokba rendeződnek. Míg a pastunizáció erőszakos folyamat eredménye, és azonos az etnikai asszimilációval, addig a dari nyelvre térés spontán folyamat, és nem azonos a tadzsikizációval. E két folyamat egymással ellentétesen hat. Ellentétességük ellenére egyes kutatók e két tendenciát a nemzeti integráció két fázisának tartják.

Afganisztán nemzetiségei, etnikai csoportjai és törzsei azonban még messze vannak attól, hogy integrálódjanak. Igen erős társadalmi, gazdasági, szervezeti és nyelvi, néprajzi különbségek vannak köztük. A történelmi hagyományok, etnikai viszonyok bonyolult szövevénye fűzi őket egymáshoz, de erős a szepara- tív és a diszkriminatív jelleg még az afgánok egymás közti kapcsolataiban is. A hazarák például nemcsak a pastunizációs politika áldozatai, de az áprilisi forradalomig minden téren hátrányos megkülönböztetésben részesültek. Ugyancsak diszkrimináció nyilvánult meg az összes nemzetiséggel szemben az állami tisztségek betöltésénél, különösen a hadseregben, amely a pastunizációnak az oktatási hálózatnál is hatásosabb eszköze volt. Míg a laskar intézménye miatt a sorkatonák között alig fordultak elő afgánok, a tábornoki és a főtiszti kar viszont szinte kizárólag afgánokból állt. Csak az orvosi, mérnöki és egyéb szak- szolgálatot végző tisztek között találhattunk tadzsikokat.

A gazdasági izoláció és a politikai megkülönböztetés kedvezett az egyes nemzetiségek elkülönülésének, a mikrokonszolidációs tendenciának. Természe40