Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 5. szám - Györke József - Bessenyei Zoltán: A Közel-Kelet 1986 őszén
tettségi küszöböt, amely a kétoldalú kapcsolataikat és az egész nemzetközi helyzetet is jóvátehetetlenül megmérgezheti. A támadás következményeit ismerjük. Az is egyértelművé vált, hogy az amerikai kormányzat számára a terrorizmus okán indított agresszív akciók csupán ürügyet jelentenek a törekvéseik ellen fellépő országok megfélemlítésére, azok belső helyzetének destabilizálására. Repedések az arab országok frontján Sokakkal együtt valljuk, hogy Izrael számára az teszi lehetővé agressziója eredményeinek tartós fenntartását, hogy az arab országok megosztottságuk miatt képtelenek egy közös, egységes Izrael-ellenes front kialakítására. Ennek társadalmi, gazdasági és politikai okai egyaránt vannak. Köztudott, hogy az arab világ a történelmi fejlődés mai szakaszában sosem volt egységes. A számos dialektussal beszélt arab nyelv és az iszlám kultúrája-civilizációja volt az a tényező, amely összekötötte őket. A gyarmati rendszer felbomlása, a nemzeti felszabadító mozgalmak győzelmei, az ezek mögött álló társadalmi erők megizmosodása felgyorsította az egyes nemzetállamok eltérő politikai-gazdasági fejlődésének folyamatát. A társadalmi-gazdasági berendezkedés szerinti - egyre markánsabban kirajzolódó - polarizálódásuk hatást gyakorolt szövetségeseik megválasztására. Ez nem a szövetségi rendszerekhez való formális csatlakozásban, hanem a világ- politikai erőközpontok fő célkitűzéseihez való viszonyulásban nyilvánult meg. Következésképpen Szaúd-Arábia, az öböl menti országok, Marokkó, Jordánia lényegesen több érintkezési pontot találtak az Egyesült Államok és a nyugati szövetségi rendszer politikájával, mint a Szovjetunióéval és a szocialista országokéival. A gazdasági adottságok ugyancsak mélyítették a polarizálódás folyamatát, helyenként az egész fejlődési út gyökeres megváltoztatására késztetve az adott országot. Az olajban gazdag arab országok több okból is a tőkés világgazdaság szerves részévé váltak. Egyfelől olajszállításaik, másfelől pedig az olajból származó jövedelmek tízmilliárdjainak a tőkés világgazdaságba történő visszaáramol- tatása révén. A gazdasági adottságok negatív vonatkozásban is polarizáló erőként hatottak. Abban például, hogy Egyiptomot sikerült eltéríteni az Izrael-ellenes harci fronttól, és rákényszeríteni a különbékére, döntő szerepet játszott az ország katasztrofális gazdasági helyzete, és az a reális várakozás, amelyet az Egyesült Államoktól származó gazdasági segítséghez fűztek. A szadati politika egyben a szocialista országokat fájdalmasan kijózanította azokból a sokáig táplált illúzióikból, miszerint a haladó demokratikus vívmányok, amelyek mintegy belső biztosítékait képezik a kvázi-szövetségesi kapcsolatoknak, visszafordíthatatlanok és távlatilag is a szocializmus térnyerésének hordozói lennének. A fenti, általánosabb kategóriákon kívül számos olyan helyi érdekellentét is 9
