Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - Petőcz György: Szamuely László: A jóléti állam ma
rői való gondoskodás). A gondokat csak fokozza, hogy az élettartam meghosszabbodásával egyre nő az eltartásra szorulók száma. Az előrehaladott munkamegosztás, a bérmunkássá válás és az urbanizáció következtében szűkebb körre szorul a kisárutermelői önállóság és biztonság. A fejlődés olyan további társadalmi szükségleteket is szül, mint a városiasodás következményeként a közművesítés, a lakásépítés és az egyéb infrastrukturális beruházások, az egészségügyi ellátás kiterjesztése, valamint az oktatás. A jóléti állam létrejöttének e sebtében felvázolt okaihoz Szamuely még azt is hozzáteszi, hogy a munkásmozgalom terjedésével és megerősödésével a kapitalista rendszereket mind erőteljesebb politikai kihívás érte. A fejlett kapitalizmus adaptív képességét jelzi, hogy felismerte a veszélyt, és önmaga megmentéséért képes volt az ön- korlátozásra: ,,... a jóléti államnak kezdettől fogva világosan kifejezett rendszerfenntartó, azt legitimizáló funkciója volt” — mondja a szerző. Időközben a szociális jogok - a hagyományos szabadságjogok szerves részeként - a társadalom liberális értékrendjében is gyökereket vertek. 1941- ben Roosevelt elnök a „négy szabadság” egyikeként említette az anyagi létbiztonságot, s ez találkozott Friedrich Hayek egyetértésével is, akinek pedig az ,,Üt a jobbágysághoz” című 1944-ben megjelent könyve kifejezetten az állam gazdasági szerepvállalásának kritikájaként íródott, és az utóbbi évtized neoliberalizmusának egyik alapművévé vált. A gazdasági fejlődést kísérő szociális és politikai gondok feloldására hivatott jóléti állam rövid idő alatt igen gyors ,,karriert” futott be. A szociális célzatú redisztribúció mértékét formáinak sokrétűsége és folyamatainak összetettsége miatt lehetetlen ugyan pontosan megállapítani, de annyi bizonyos, hogy a társadalmi terméknek legalább egynegyedét érinti. Van olyan ország (például Svédország), ahol ez az arány az egyharmadot is meghaladja. A piaci hatások utólagos korrekciója, vagyis az állami redisztribúciónak a kiterjesztése bizonyos válságtényezők semlegesítését célozta (sok esetben sikerrel), ám egyben új válságnak, ezúttal a jóléti állam válságának kiindulópontjává vált. A problémákat a korábban az egyénekre nehezedő terhek állami átvállalásának egyre fokozódó társadalmi elfogadása, sőt elvárása okozta: a szociális gondoskodás iránti igény szinte korlátlanná vált, miközben az állami redisztribúciónak az igényeket követő dinamikus kiterjesztése lassan a tőkés rendszer alapjait kezdte ki. Míg a jóléti állam létrejöttének rendszerfenntartó szerepe nyilvánvaló volt, kiterjedése már éppen hogy túl szűk körre korlátozza, és veszélyezteti magát a piaci rendszert. Hiszen a jóléti gondoskodás éppen a piac szelektív hatásának korrekciójával igyekszik harmóniát teremteni a gazdaság és a társadalmi igazságérzet között. A nehézségeket csak fokozza az, hogy elméletileg és gyakorlatilag egyaránt nagyon nehéz eldönteni: meddig terjed a szükséges, avagy a „minimális” szociális gondoskodás, s mi az, ami már fenyegetően, rendszerváltoztatóan korlátozza a piaci mechanizmusok érvényesülését ? A feladat gyakorlati nehézségét, sőt szinte megoldhatatlanságát jól látjuk a nyugat-európai szociáldemokrata kormányok kínlódásában: valamennyien szinte kibogozhatatlanul belegabalyodtak a szociális biztonság és a gazdasági racionalitás kusza hínárjába. Ha ma a jóléti állam válságáról beszélhetünk, akkor annak a tőkés rendszer „logikája” mellett van egy - bizonyos mértékig - külsődleges oka is, nevezetesen a gazdasági növekedés általános lelassulása. Az 1973 előtti hosszú fellendülési periódusban a nemzeti jövedelem növekménye olyan nagy volt, hogy lehetségesnek tűnt az elosztás két elvének, vagyis a piaci teljesítmény szerinti elosztásnak, valamint a szociális biztonság és igazságérzet szempontjainak összeegyeztetése, illetve egyidőben való érvényesítése. A kétféle „igazságérzet” nem került nyílt konfliktusba egymással, érvényesülésük *37