Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 3. szám - SZEMLE - Éliás Pál: Egy klasszikus jogintézmény: a tiszteletbeli konzul
konzuli képviselet. A tiszteletbeli konzulátusok jelentős része Dél-Amerikában tevékenykedett. A második világháború után a lengyel gyakorlatban is jelentőségét vesztette a tiszteletbeli konzul intézménye: 1949-ben megszüntették az utolsó, a nizzai képviselet tevékenységét is. Ezt a helyzetet rögzítette a „Konzuli tevékenységgel kapcsolatos néhány kérdés szabályozásáról” szóló, 1959. június 17-én kelt törvény is. Ennek ellenére Lengyelországban már az ötvenes-hatvanas évek fordulóján megjelentek olyan jogtudományi munkák, amelyek a tiszteletbeli konzuli intézmény ismételt alkalmazását javasolták. Libera professzor 1959-ben „A tiszteletbeli konzuli intézmény és annak alkalmazása a lengyel külszolgálatban” címmel megjelent tanulmányában arra hivatkozik, hogy a lengyel külkereskedelem előtt álló feladatok megvalósításában ismét felhasználhatók lennének a tiszteletbeli konzuli tisztviselők.26 A Lengyel Népköztársaság konzuljainak feladatairól 1984. február 13-án kelt 34. sz. törvény 5. cikkének 1. pontja kimondja: „A külügyminiszter kijelölhet tiszteletbeli főkonzulokat, konzulokat, alkonzulokat vagy konzuli ügynököket néhány konzuli feladat ellátására, akiknek hatáskörét minden alkalommal külön határozza meg.” E cikk 2. pontjában pedig a következő rendelkezés található: „Tiszteletbeli főkonzulnak, konzulnak, alkonzulnak vagy konzuli ügynöknek olyan lengyel állampolgár nevezhető ki, aki a fogadó államban lakik, továbbá az a zsemély, aki a fogadó állam, illetve harmadik állam állampolgára, nagy tekintélye van, bizalommal vannak iránta, és személye biztosíték arra, hogy kötelezettségeinek megfelelő módon eleget tesz.”27 A Német Demokratikus Köztársaságban 1957. május 22-én „A konzuli képviseletek felépítése és funkciói tárgyában” hozott törvény ugyancsak kizárólag a hivatásos konzuli tisztviselő fogalmát ismerte. Ezen a felfogáson változtatott az 1979. december 29-én hatályba lépett új konzuli törvény, amely szabályozza a tiszteletbeli konzulok kinevezésével kapcsolatos kérdéseket is. A jugoszláviai szabályozás alapjául „A szövetségi közigazgatási szervek és szövetségi szervezetek hatáskörébe tartozó külügyek ellátásáról” szóló törvény szolgál, amely 1981. október 24-én lépett hatályba. A törvény 46. szakaszának első bekezdése így rendelkezik: „Bizonyos meghatározott konzuli teendők ellátására — a fogadó állam beleegyezésével - tiszteletbeli főkonzul, tiszteletbeli konzul, tiszteletbeü alkonzul, tiszteletben konzuli ügynök is kinevezhető, akinek nem kell feltétlenül a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság állampolgárának lennie.”28 Jugoszláviában jelenleg több városban is működik tiszteletbeli konzuli tisztviselő. Ezek a küldő állam számára a hajózási, idegenforgalmi vagy kulturális szempontból különösen fontos központok (például Zágráb, Rijeka, Split vagy Dubrovnik). Ugyanakkor jugoszláv megbízásból is tevékenykednek tiszteletbeli konzulok az egyes fontosabb - főleg távol fekvő - országokban, mint amilyen például az Egyesült Államok. 1x6
