Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 3. szám - SZEMLE - Éliás Pál: Egy klasszikus jogintézmény: a tiszteletbeli konzul
Az intézmény alkalmazásának változása a szocialista államokban Ma az államok egy része elzárkózik a tiszteletbeli konzuli tisztviselők kinevezése és fogadása elől, mások - államonként változó arányban - a hivatásos konzuli intézmény mellett gyakorolják továbbra is a tiszteletbeli konzulok kinevezését és fogadását.23 (Az észak-európai államok esetében például a tiszteletbeli konzulok száma lényegesen meghaladja a hivatásos konzuli tisztviselőkét.) A szocialista államok gyakorlatát azért is indokolt külön áttekintenünk, mert az utóbbi években ott ezzel összefüggésben változások történtek, de ezek összehasonlító feldolgozására eddig még nem került sor. A Szovjetunióban az 1926. évi konzuli szabályzat elfogadásáig egy sor államnak működött tiszteletbeli konzulja: 1925-1926-ban például Norvégiának tiszteletben alkonzulja Krasznojarszkban, konzulja Arhangelszkben, 1926-ban Svédországnak tiszteletbeli alkonzulja tevékenykedett Arhangelszkben, Olaszországnak pedig Harkovban. A Szovjetunió 1925-ben Németországgal kötött konzuli egyezménye is lehetővé tette tiszteletbeli konzuli tisztviselő kinevezését. (Ugyanakkor az ehhez az egyezményhez csatlakozó jegyzőkönyv szerint a szerződő felek eltekintenek tiszteletbeli konzulok kinevezésétől, s a konzulok csak a küldő állam állampolgárai lehetnek.) Ezt követően azonban a Szovjetunió 1926. évi konzuli szabályzata megszüntette a tiszteletbeli konzul küldésének lehetőségét a szovjet gyakorlatban. A szabályzat 10. cikke kimondja ugyanis, hogy a Szovjetunió csak saját állampolgárokat nevezhet ki konzulnak vagy konzuli ügynöknek. Ennek a szabálynak az ellentételét, tehát azt, hogy csak a küldő állam állampolgárságával rendelkező személy lehet idegen állam konzuli képviselője a Szovjetunióban „Az idegen államoknak a Szovjetunióban lévő diplomáciai képviseleteiről és konzuli intézményeiről szóló szabályzat” 9. pontja tartalmazza.24 Ezen a felfogáson változtatott a Szovjetunió 1976. szeptember i-jén hatályba lépett új konzuli szabályzata, amely az ötven évvel korábban alkotott jogszabályt hatályon kívül helyezte, s a 97. cikkében így rendelkezik: „A Szovjetunió külügyminisztériuma a fogadó állam beleegyezésével egyes konzuli feladatok ellátásával tiszteletbeli konzulokat bízhat meg. Mind szovjet, mind idegen állampolgárok lehetnek tiszteletbeli konzulok.”25 A szovjet konzuli szabályzat ezt követően már csak két rendelkezést tartalmaz a tiszteletbeli konzulokról: a 98. cikk kimondja, hogy a feladataikat a Szovjetunió Külügyminisztériuma állapítja meg, a 99. cikk pedig rögzíti, hogy a tiszteletbeli konzulok nem állnak a Szovjetunió állami szolgálatában. Hasonló változáson ment keresztül a tiszteletbeli konzuli intézmény megítélése Lengyelországban is. Lengyelország 1924. november n-én megalkotott korábbi konzuli szabályzatának 4. cikke szerint: „A konzulátusok hivatásos és tiszteletben konzulátusokra oszlanak.” Ennek megfelelően Lengyelország 1939- ben meglevő összesen 234 konzulátusa közül 82 volt hivatásos és 152 tiszteletbeli