Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 3. szám - SZEMLE - Éliás Pál: Egy klasszikus jogintézmény: a tiszteletbeli konzul
A vámmentesség a tiszteletbeli konzulok által vezetett konzuli képviseleteknél pontosan meghatározott - szolgálati használatra szánt - tárgyakra (állami címerek, zászlók, címtáblák, pecsétek és bélyegzők, könyvek, hivatalos nyomtatványok, irodabútorok és más irodai anyagok) terjed ki (62. cikk). Ami maguknak a tiszteletbeli konzuli tisztviselőknek a könnyítéseit, kiváltságait és mentességeit illeti, ezek mindig csak a konzuli funkciók akadálytalan gyakorlását hivatottak elősegíteni. A bécsi egyezmény 58. cikkének 2. bekezdése utal a hivatásos konzuli tisztviselők számára megállapított könnyítések, kiváltságok és mentességek közül azokra, amelyek a tiszteletben konzul jogállására is irányadók, valamint a tiszteletbeli konzuli tisztviselőkre vonatkozó sajátos szabályokra is. Különösen jelentős az egyezmény 55. cikkének 1. bekezdése, mely mind a hivatásos, mind a tiszteletbeli konzuli tisztviselők tekintetében kimondja, hogy kiváltságainak és mentességeinek sérelme nélkül kötelessége e kiváltságokat és mentességeket élvező minden személynek, hogy tiszteletben tartsa a fogadó állam törvényeit és jogszabályait. Ugyancsak kötelessége, hogy tartózkodjék a fogadó állam belügyeibe való beavatkozástól. A fogadó állam köteles biztosítani a tiszteletbeli konzul számára mindazt a védelmet, amelyre neki hivatali állásából fakadóan szüksége lehet. Az egyezmény 58. cikkének 2. bekezdése szerint a tiszteletbeli konzuli tisztviselőkre is alkalmazandók a 43. cikk rendelkezései. Ez utóbbi a hivatásos konzuli tisztviselők joghatóság alóli mentességét szabályozza, s ún. funkcionális mentességet állapít meg, amikor kimondja; „A konzuli tisztviselők és a konzuli alkalmazottak a konzuli feladatok során végzett cselekményeik tekintetében nem tartoznak a fogadó állam bírói és államigazgatási joghatósága alá.” Amennyiben a tiszteletbeli konzul ellen mégis büntetőeljárást indítanak, köteles megjelenni az illetékes hatóságok előtt. Az eljárást azonban az őt hivatali állásánál fogva megillető kímélettel és - hacsak nincs letartóztatásban vagy őrizetben - oly módon kell lefolytatni, hogy az a konzuli feladatok végzését minél kisebb mértékben akadályozza (63. cikk). Örizetbevétel, letartóztatás vagy büntetőeljárás indítása esetén a fogadó állam erről a küldő államot diplomáciai úton köteles értesíteni (58. cikk 2. bekezdés, illetve a 42. cikk). A tiszteletbeli konzul nem köteles vallomást tenni a bírósági vagy államigazgatási eljárás során azokról a tényekről, amelyek hivatala gyakorlásával kapcsolatosak, és nem köteles bemutatni az erre vonatkozó levelezést és hivatalos okmányokat. A bécsi egyezmény 66. és 67. cikke az adómentességet, illetve a személyes szolgáltatások alóli mentességet állapítja meg, a 68. cikk pedig leszögezi, hogy a tiszteletbeli konzuli tisztviselők kinevezése vagy fogadása tekintetében minden állam szabadon dönthet. (A tiszteletben konzulok küldése, illetve azok fogadása el is válhat egymástól: így az Egyesült Államok, Ausztrália és Új-Zéland fogadnak más államokból tiszteletbeli konzulokat, ők maguk azonban nem élnek ezzel a lehetőséggel.)
