Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)

1986 / 3. szám - SZEMLE - Éliás Pál: Egy klasszikus jogintézmény: a tiszteletbeli konzul

A vámmentesség a tiszteletbeli konzulok által vezetett konzuli képviseletek­nél pontosan meghatározott - szolgálati használatra szánt - tárgyakra (állami cí­merek, zászlók, címtáblák, pecsétek és bélyegzők, könyvek, hivatalos nyomtat­ványok, irodabútorok és más irodai anyagok) terjed ki (62. cikk). Ami maguknak a tiszteletbeli konzuli tisztviselőknek a könnyítéseit, kivált­ságait és mentességeit illeti, ezek mindig csak a konzuli funkciók akadálytalan gyakorlását hivatottak elősegíteni. A bécsi egyezmény 58. cikkének 2. bekezdése utal a hivatásos konzuli tisztviselők számára megállapított könnyítések, kiváltsá­gok és mentességek közül azokra, amelyek a tiszteletben konzul jogállására is irány­adók, valamint a tiszteletbeli konzuli tisztviselőkre vonatkozó sajátos szabályokra is. Különösen jelentős az egyezmény 55. cikkének 1. bekezdése, mely mind a hivatásos, mind a tiszteletbeli konzuli tisztviselők tekintetében kimondja, hogy kiváltságainak és mentességeinek sérelme nélkül kötelessége e kiváltságokat és mentességeket élvező minden személynek, hogy tiszteletben tartsa a fogadó állam törvényeit és jogszabályait. Ugyancsak kötelessége, hogy tartózkodjék a fogadó állam belügyeibe való beavatkozástól. A fogadó állam köteles biztosítani a tiszteletbeli konzul számára mindazt a védelmet, amelyre neki hivatali állásából fakadóan szüksége lehet. Az egyezmény 58. cikkének 2. bekezdése szerint a tiszteletbeli konzuli tiszt­viselőkre is alkalmazandók a 43. cikk rendelkezései. Ez utóbbi a hivatásos konzuli tisztviselők joghatóság alóli mentességét szabályozza, s ún. funkcionális men­tességet állapít meg, amikor kimondja; „A konzuli tisztviselők és a konzuli alkal­mazottak a konzuli feladatok során végzett cselekményeik tekintetében nem tar­toznak a fogadó állam bírói és államigazgatási joghatósága alá.” Amennyiben a tiszteletbeli konzul ellen mégis büntetőeljárást indítanak, kö­teles megjelenni az illetékes hatóságok előtt. Az eljárást azonban az őt hivatali állásánál fogva megillető kímélettel és - hacsak nincs letartóztatásban vagy őrizet­ben - oly módon kell lefolytatni, hogy az a konzuli feladatok végzését minél kisebb mértékben akadályozza (63. cikk). Örizetbevétel, letartóztatás vagy büntetőeljá­rás indítása esetén a fogadó állam erről a küldő államot diplomáciai úton köteles értesíteni (58. cikk 2. bekezdés, illetve a 42. cikk). A tiszteletbeli konzul nem kö­teles vallomást tenni a bírósági vagy államigazgatási eljárás során azokról a tények­ről, amelyek hivatala gyakorlásával kapcsolatosak, és nem köteles bemutatni az erre vonatkozó levelezést és hivatalos okmányokat. A bécsi egyezmény 66. és 67. cikke az adómentességet, illetve a személyes szolgáltatások alóli mentességet állapítja meg, a 68. cikk pedig leszögezi, hogy a tiszteletbeli konzuli tisztviselők kinevezése vagy fogadása tekintetében minden állam szabadon dönthet. (A tiszteletben konzulok küldése, illetve azok fogadása el is válhat egymástól: így az Egyesült Államok, Ausztrália és Új-Zéland fogadnak más államokból tiszteletbeli konzulokat, ők maguk azonban nem élnek ezzel a le­hetőséggel.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom