Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 3. szám - SZEMLE - Éliás Pál: Egy klasszikus jogintézmény: a tiszteletbeli konzul
számára. A patríciusok ennek ellentételezéseként gondoskodtak róla, hogy a jogszolgáltatással egy patrícius tisztviselőt, a praetort bízzák meg. E praetor mellé azután i. e. 242-ben új praetori tisztséget alkottak, s ennek viselőjét praetor peregrinusnak nevezték. Az új tisztség létrehozásának oka az volt, hogy az i. e. IV. századtól egyre nagyobb tömegben Rómába özönlő idegenek (peregrinusok) a római polgárokkal keletkező jogvitáikban nem fordulhattak a praetorhoz, mert az csak a római polgárok közötti pereket irányíthatta. Mivel pedig az importkereskedelmet (rabszolgák, fényűzési cikkek) főképpen idegen kereskedők bonyolították le, a római polgárok és az idegenek egymás közötti jogvitáinak elbírálására római bírói fórumot kellett létesíteni. A praetor peregrinus tehát az idegenek ügyeiben ítélkező római tisztviselő volt.9 A görög proxeniához hasonló római jogintézményt patronátusnak nevezték. A patrónus általában római patrícius volt, aki Rómával szövetséges viszonyban álló idegen városok vagy államok érdekében járt el. Olykor a patrónust a Rómában élő idegenek közösségei választották,10 esetenként pedig a legyőzött népek meghódítóinak adományozta ezt a tisztséget a szenátus. A Nyugat-római Birodalom bukása után a kereskedelmi és a gazdasági élet európai és földközi-tengeri gócpontjaiban találkozunk a konzuli intézmény előfutáraival. Az időszámítás utáni V. században a vízigótoknál is megjelentek az idegenek ügyeiben a saját joguk szerint ítélkező bíróságok, melyet telonariimk neveztek, de ehhez hasonlót láthatunk Kínában a VIII., illetve az arab államokban a IX. században is. A konzuli intézmény középkori fejlődéséről a jelentős tengeri törvények tanúskodnak. A tengeri kódexek közül a valószínűleg a XI. századból származó Tabula Amalfitana az első, amely rendelkezik a konzul munkájáról is. Az ebben a kódexben lefektetett szabályok szerint az induló és visszatérő hajók kapitányai kötelesek voltak jelentkezni a konzulnál, akinek hatalmában állt megbüntetni azokat a tengerészeket, akik nem tettek eleget a hajótulajdonossal kötött szerződésnek.11 A tengerjogi szabályok legjelentősebb középkori gyűjteménye a XIV. századi, valószínűleg Barcelonából származó Consolato del Mare. A benne foglaltak szerint járt el Barcelonában a „konzul”-nak nevezett két magisztrátus, s magát a jogot is „konzuli jognak” hívták. Ezt a kódexet nemcsak szülővárosában alkalmazták, hanem a tengerparti városok túlnyomó többségében is annak alapján döntöttek a tengerészek és a kereskedők vitáiban. A tengerjogi szabályok hasonló gyűjteményét állították össze Észak-Euró- pában is: a Wisby tengeri törvény és a lübecki kódex - a Consolato del Mare szabályaival együtt - a középkor híres kereskedelmi szövetségének, a Hanza Ligának jogi alapjává vált. Ennek a hatalmas kereskedelmi szervezetnek, amely Észak- és Nyugat-Európa tengeri kereskedelmét a XIII. századtól a XVI. századig ellenőrizte, csaknem száz városban volt konzulja.12 A konzuli intézmény kialakulásában fontos szerepet játszottak a mediterrán
