Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 3. szám - SZEMLE - Éliás Pál: Egy klasszikus jogintézmény: a tiszteletbeli konzul
SZEMLE ÉLIÁS PÁL Egy klasszikus jogintézmény: a tiszteletbeli konzul A tiszteletbeli konzul intézményét a világ sok országa ma is alkalmazza. A magyar közigazgatásban megszűnt ugyan a használata, de Magyarországon sem merült feledésbe. Habár jogszabály tiltotta és tiltja meg ma is az igénybevételét, időről időre a magyar konzuli szolgálatban is felbukkan a javaslat, megfogalmazódik a kívánság e tisztség ismételt bevezetésére. A konzuli intézmény kialakulása és történelmi fejlődése A konzuli intézmény megjelenése történelmileg jóval megelőzte az állandó követségek létrejöttét.1 A konzuli intézmény kialakulását a tudomány a nemzetközi kereskedelem megindulásával és fejlődésével hozza kapcsolatba. „Már az ókor népeinél is, kiknél általában a rideg, ellenséges elzárkózás elve uralkodott, a gazdasági érintkezés szükségének vagy hasznosságának felismerésével kapcsolatban mégis itt-ott derengeni látjuk azon belátást, hogy az általános felfogás szerint teljesen jognélküli idegen mégiscsak valamelyes oltalom alá helyezendő, mert személyes szabadságának s dologi jogainak elismerése nélkül a nemzetközi forgalom tökéletesen lehetetlen.”2 Hérodotosz szerint az egyiptomiak már az időszámítás előtti VI. században engedélyezték a Naukratiszban megtelepedett görögöknek, hogy maguk közül elöljárót válasszanak, aki az anyaország jogát alkalmazza a vitás ügyek eldöntésében.3 Az ókori görög városállamok politikai intézményei között is megtaláljuk a konzuli rendszer korai formáit. E városokban az idegenek nem rendelkeztek semmilyen politikai joggal; ezért protectort vagy prostatest választottak, aki az adott 107
