Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 3. szám - POLITIKA ÉS GAZDASÁG - Láng László: Külgazdasági kapcsolataink fejlesztése a fejlődő országokkal
A harmadik világba irányuló ipari export általában önállóbb, összetettebb értékesítési erőfeszítéseket kíván a magyar szállítótól, mint a más viszonylatú kapcsolatépítés. Piacszervezetünk a fejlődő országokban aránytalanul gyengébb, mint a fejlett tőkés országokban, nem támaszkodhat olyan hagyományos közvetítői hálózatra, miközben a kulturális és nyelvi távolságok, az üzleti szokások különbségei lényegesen nagyobbak. A harmadik világ országaival az ipari kivitel terén történő kapcsolatfejlesztésben tehát lehet, hogy egyelőre alacsonyabb szintű technológia is elegendő, mint a fejlett tőkés viszonylatban, de bizonyosan nem alacsonyabb szintű marketingstratégiai felkészültségre, kockázatértékelő készségre, azaz vállalkozó szellemre van szükség. 4. A fejlődő országokkal kialakítható ipari munkamegosztási, szakosodási kapcsolatok, a viszonylatból származó félkész- és késztermékimport potenciálisan jó lehetőséggel állíthatók makro- és mikrostruktúra-váltási erőfeszítéseink szolgálatába. Kapcsolataink a fejlődő országokkal mindmáig zömmel komplementer termékek cseréjére épülnek, jóllehet az iparcikkek részesedése közvetlen importunkban az 1970. évi 3,5 százalékról az 1980-as évek közepére 12-13 százalékra emelkedett. E folyamat felgyorsítása részben kereskedelempolitikai, részben - az adaptációs kényszerek felerősítése révén - szerkezetváltási előnyökkel járna. 5. A viszonylati forgalomban kitermelt exporttöbblet az 1970-es évek végétől számottevően járult hozzá mérlegegyensúlyi problémáink enyhítéséhez, a fizetési- mérleg-korlátok által szűkre szabott gazdasági mozgástér kiszélesítéséhez. E többlet előteremtésének jelenlegi kapcsolatrendszerünkben középtávon nincs viszonylati alternatívája. Ez még akkor is igaz, ha exporttöbbletünk fejlődő országokból való kihozatala az utóbbi években jelentősen megnehezült, s zömmel csak ellenüzletek és reexportügyletek révén, azaz csupán járulékos költségekkel sikerül. Az e többletről való „lemondás” azonban egyet jelentene egy újabb, igen komoly fizetésimérleg-korlát elfogadásával. A vázlatosan jelzett viszonylatspecifikus előnyök teljesebb kihasználása feltételezi az elmúlt három évre jellemző kedvezőtlen folyamatok megállítását. Gyorsuló térvesztés, megkopó viszonylati funkciók 1982-t követően A fejlődő országokba irányuló teljes exportunk 1982-től 1985 végére több mint 21 százalékkal csökkent, míg ugyanebben az időszakban a harmadik világ importjának visszaesése alig 9 százalékos volt. Exportőreink fejlődő világbeli térvesztésének negyedszázados folyamata az utóbbi három évben tehát különösen fölgyorsult. A teljes viszonylati kivitelen belül a gép- és berendezésszállítások csaknem 40 százalékkal csökkentek, azaz a viszonylat szerkezetkorszerűsítő funkciója számottevően megkopott. A gépexport hullámvölgyeinek vagy tartós, strukturális háttérbe szorulásának az anyagjellegű kivitel felfuttatásával való ellensúlyozása azonban hosszabb távon az e termékcsoportokban világméretekben kibontakozó
