Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 3. szám - POLITIKA ÉS GAZDASÁG - Láng László: Külgazdasági kapcsolataink fejlesztése a fejlődő országokkal
csaknem kétharmados, egyes években (1982-1983) háromnegyedes. Azaz nem anyagjellegű kivitelünk a világpiac kemény próbáját zömmel a fejlődő világban állja (vagy nem állja) ki. Az átlagon felüli, sőt egyes esetekben meghatározó nagyságrendű „fejlődő hányadok” az ipari berendezések és a műszaki fejlődési szempontból progresszív termékcsoportok konvertibilis exportjában persze azt is sejtetik, hogy a technológiai fejlettség középső vagy alsóközép sávjába tartozó, gyakran túlsúlyos, anyag- és energiaigényes termékeink inkább „elkelnek” a harmadik világ bizonyos országaiban, mint mondjuk Nyugat-Európában. A két fő konvertibilis piacunkon azonban az igényszintek kimutathatóan közelítenek egymáshoz: aligha feltételezhető tehát, hogy az ipari országok piacairól kiszoruló tőkejavak tartós felvevőpiacra találhatnának - legalábbis egyszerű árukapcsolatok formájában - a harmadik világban. A gépi berendezések hányadának jellegzetes hullámzása, majd meredek visszaesése fejlődő viszonylatú kivitelünkben 1982-t követően már versenyképességi lemaradást is jelez, továbbá sejtetni engedi, hogy pótlólagos piacszervezési és termeléspolitikai erőfeszítések nélkül jelenlegi ipari exportstruktúránknak még a konzerválását sem indokolt e relációtól remélni. 3. Ismeretes, hogy az 1970-es évek utolsó harmadától harmadik világba irányuló kivitelünkben számottevően felfutott az ún. komplett berendezések, azaz a valamilyen szolgáltatási csomag kíséretében értékesített, felállított kisebb- nagyobb létesítmények aránya. E létesítmények súlya a teljes fejlődő viszonylatú kivitelen belül 12-13 százalék, a gépkivitelen belül csaknem 1/3-os volt az utóbbi évek átlagában. A létesítményexport - minden problémája ellenére - számos nép- gazdasági előnnyel járt (járhatott).- Minél több szellemi terméket tartalmaz egy vállalkozás, annál kedvezőbb lehet a hozadéka, ti. olyan elemeket foglal magában, amelyek önmagukban nem, csupán „csomagban” értékesíthetők.- Az összetett csomag cserearány-javító hatású, minthogy a hozzá kapcsolódó teljesítmény a nemzetközi forgalomban szigorúan véve nem specifikálható, így ára is szabadabban alakítható.- A komplettség egyensúlyjavító hatású, ti. minél több szolgáltatáselemet tartalmaz egy vállalkozás, viszonylag annál kevesebb konvertibilis elszámolású importra van szükség lebonyolításához, azaz nagyobb a népgazdasági devizahozama.- A komplettség piacbővítő hatású, ti. minél összetettebb az exportteljesítmény, annál valószínűbb, hogy a bővítés, felújítás, rekonstrukció feladatait is a szállító vállalkozó kapja.- Végül a technológiai csomagok exportja emeli a hazai műszaki-szervezési kultúrát, fejleszti az ágazati és intézményközi kapcsolatokat, kikényszeríti, erősíti a termelést, fejlesztést, értékesítést egységben kezelő szemléletmódot. Ezeknek a potenciális előnyöknek minden viszonylatban kapcsolatrendszerünk elemeit kellene képezniük.