Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - Pataki István: Lengyelország nemzetközi helyzetének alakulása az 1980-as évek első felében
hézségein volt hivatott segíteni, hanem elsősorban politikai célokat szolgált, mivel azokat magánszervezeteken és egyházi csatornákon keresztül osztották szét. Az Egyesült Államok Lengyelországgal és Szovjetunióval szembeni politikai és gazdasági szankciói, a szocializmus ellen folytatott ideológiai harc kiélezése egyszerre több célt is szolgált. Lengyelország és a a Szovjetunió „megbüntetése”, a szocializmusnak mint vonzó társadalmi alternatívának a lejáratása mellett ezzel is fokozni akarták a „szövetségesi fegyelmet”, és tovább erősíteni az Egyesült Államok vezető szerepét a nyugati világban. A Lengyelországgal szemben alkalmazott szankciók s a feloldásuk feltételei azt mutatták, hogy 1982-ben az Egyesült Államok még bizakodott az események visszafordíthatóságában. Ezért fejtett ki szinte példa nélkül álló politikai, diplomáciai és gazdasági nyomást a Lengyel Népköztársaságra. A lengyel külpolitika a rendkívüli intézkedések bevezetése után A lengyel külpolitikára ebben a helyzetben az a feladat hárult, hogy a rendelkezésére álló eszközökkel és lehetőségekkel visszautasítsa a beavatkozási kísérleteket; megakadályozza a nyugati kapcsolatok teljes befagyasztását; s a nemzetközi fórumokon útját állja, hogy a „lengyel kérdés” kerüljön a vita középpontjába. Lengyelország e törekvéseiben számíthatott a szocialista országok tevékeny támogatására, a haladó erők együttérzésére, sőt a nyugat-európai országok reálisan gondolkodó s az események mozgatórugóit értő, Európa sorsáért felelősséget érző tényezőire. Az elmondottakból következően minden tőkés országgal beszűkültek a hivatalos érintkezések; 1982-ben így a tőkés országokkal fenntartott kapcsolatok a minimális szintre estek vissza; különböző nemzetközi fórumok tűzték napirendre a „lengyel kérdést”, - így például az ENSZ Emberi Jogok Bizottsága és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet. S a „lengyel események” szolgáltatták az ürügyet a madridi találkozó érdemi munkájának az akadályozásához is. A gazdasági szankciók és az elszigetelési politika természetesen érzékenyen érintette Lengyelországot: még bonyolultabbá és nehezebbé tette a felhalmozódott feszültség leküzdését. A korlátozások mértékét jól mutatja, hogy 1982-ben az Egyesült Államokba irányuló lengyel export a megelőző évinek az 5 7, az onnan származó import pedig 7 százalékára esett vissza. A gazdasági korlátozások azonban nem érték el alapvető céljukat, a lengyelországi konszolidáció folyamatának a visszafordítását. 43