Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - Pataki István: Lengyelország nemzetközi helyzetének alakulása az 1980-as évek első felében
A szankciók enyhülése, a diplomáciai elszigetelés kudarca A lengyel külpolitika kitartó erőfeszítései - a belső konszolidáció előrehaladásával - lassan és fokozatosan eredményre vezettek. Ez a folyamat két szakaszra bontható. Az első szakasz (1983) jellemző vonásai: mérséklődik az élesen lengyelellenes propaganda; megindulnak az alacsonyabb szintű hivatalos érintkezések; megáll a szankciók további kiterjesztése; feloldódnak egyes kisebb jelentőségű korlátozások. Ezt az időszakot a kapcsolatok stagnálása, az elszigetelés oldódása feltételeinek érlelődéseként jellemezhetjük. Ez utóbbit elősegítette a pápa 1983. évi lengyelországi látogatásának nemzetközi hatása is. A második s%akas%t (1984 elejétől kezdődően) az elszigetelés fokozatos megtörése, a normális államközi kapcsolatok helyreállításának megindulása jellemzi. Ennek jele, hogy szaporodnak a mind magasabb szintű politikai érintkezések: 1984 februárjában Rómában az olasz és a lengyel külügyminiszter-helyettes megbeszéléseket folytatott a kulturális együttműködésről. Ez volt 1981 óta az első ilyen szintű tárgyalás Lengyelország és egy NATO-ország között. 1984 februárjában Lengyelország vendégül látta Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkárt. A szankciók egy részét föloldották, és a nyugat-európai országok keresik a kapcsolatépítés lehetőségeit. Amerikai részről megszüntették a gazdasági és politikai szankciók egy részét. Hangsúlyozták, hogy nem támasztanak akadályt Lengyelországnak a Nemzetközi Valutaalapba történő felvétele elé. Ugyanakkor változatlanul érvényben van a Lengyelország számára legsúlyosabb két szankció: a legnagyobb kedvezmény elve alkalmazásának megtagadása, valamint kormányhitelek nyújtásának tilalma. Ezeknek is tulajdonítható, hogy lengyel kimutatás szerint a szankciók által Lengyelországnak öt év alatt okozott kár meghaladja a tizenöt milliárd dollárt. Gondoljuk el, mekkora tehertételt jelent egy gazdaság számára, ha nyugati forrásból származó beszerzéseinek 90 százalékát készpénzzel kell kifizetnie. Ez azt is mutatja, hogy az Egyesült Államok - ha megváltoztatni nem is, de — a gazdasági nyomás fenntartásával fékezni tudja a kibontakozást. Wojciech Jaruzelskit, aki tetszéssel és elismeréssel fogadott beszédet mondott az ENSZ-közgyűlés 40. ülésszakán, az amerikai kormányzat vezetői nem kívánták fogadni. A nemzet érdekei mellett kiálló és érvelő, a lengyel nép szavát is megfogalmazó beszéd, valamint a miniszterelnök találkozói az amerikai politikai és gazdasági élet képviselővel ugyanakkor azt jelzik, hogy a mégannyira merev amerikai hivatalos politika is fokozatosan oldódni kényszerül. Érlelődik a felismerés, hogy egy 37 milliós, gazdag történelmi múltú országot nem lehet egyszerűen kirekeszteni a nemzetek közösségéből. A nyugat-európai országok nagy részével rendeződtek vagy a normalizálódás útján vannak a kapcsolatok. Szerepet játszott ebben az is, hogy a józan és realista nyugat-európai - elsősorban szociáldemokrata - politikai személyiségek már 44
