Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 3. szám - POLITIKA ÉS GAZDASÁG - Losoncz Miklós: Magyarország gazdasági kapcsolatai a fejlett tőkés országokkal
Partnerválasztás és kapcsolatfejlesztési súlypontok a nyolcvanas évek második felében A világkereskedelem elmúlt 10-15 éves fejlődése arra hívja fel a figyelmet, hogy az egyes országok külkereskedelmének viszonylati szerkezetét a hagyományos földrajzi, történelmi tényezőkkel szemben mind nagyobb mértékben befolyásolják, alakítják szerkezeti és külgazdaság-politikai összetevők. Az éleződő verseny, a fajlagos forgalmi költségek emelkedése, a korszerű, szolgáltatásigényes iparcikkek kiviteli részarányának növekedése, továbbá az állam erősödő külgazdasági szerepe világszerte növeli a kis országok viszonylati politikával és külgazdasági szerkezetátalakítással kapcsolatos gondjait. A kis országok erőforrásai ugyanis többnyire nem teszik lehetővé, kivitelük nagyságrendje pedig nem teszi kívánatossá, hogy áruikat és szolgáltatásaikat nagyszámú felvevőpiacon értékesítsék. A fajlagos forgalmi költségek csökkentése, illetve a gazdaságosság követelménye viszonylati koncentrációt igényel. Az összpontosítás eredményeként természetesen azon piacok súlya nő, ahol nagyobb forgalom érhető el. A gazdaságossági szempontok érvényesítése kis országok esetében egyértelműen a nagyobb felvevőpiacokra koncentrálná a forgalmat, különösen a méretgazdaságosság iránt érzékeny és a speciális műszaki-minőségi igényeket kielégítő termékek exportja terén. Nagyobb biztonságot jelentő felvevőpiaci diverzifikációt a kisebb országok csak a kisebb forgalmi költségeket igénylő vagy a világpiacon jól bevezetett márkás cikkek esetében tudnak elérni. A kisebb országok beszerzéseinek világgazdasági szempontból csekélyebb nagyságrendje, illetve a nyolcvanas évek általában kínálati piaca következtében a gazdasági biztonság és a piacszéthúzás problémája az import oldaláról nem jelentős számukra. Magyarország esetében a viszonylati politika a fentieken kívül összefügg kivitelünk nemzetközi összehasonlításban is kimagasló külgazdaságpolitika-érzé- kenységével, továbbá az eddigi viszonylati szerkezet módosítását megkövetelő hosszabb távú kényszerek jelentkezésével is. A hosszú távú külgazdasági manőverező képességgel nem rendelkező Magyarországnak az OECD-országokkal fenntartott kapcsolatokban viszonylati oldalról új kihívással kell számolnia. Ugyanis az OECD-forgalomnak több mint 90 százalékát képviselő nyugat-európai országok általános gazdasági és külgazdasági fejlődése a nyolcvanas években szerényebb, mint az OECD- és a világátlag. így a közös piaci országokkal való együttműködés - amely a forgalom 60 százalékát képviseli - az átlagot messze meghaladó mértékben teszi érzékennyé a külgazdasági kapcsolatokat. Az exportbővítés kényszere, a VII. ötéves terv céljainak elérése megkívánja a viszonylati szerkezet tervszerű alakítását, a fejlesztés eszköztárának maximális kiaknázását, a megnövekedett export földrajzi térben való elhelyezésének vizsgálatát. Marginális exportőrök esetében a partnerországok gazdaságában nem számot82
