Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 3. szám - POLITIKA ÉS GAZDASÁG - Losoncz Miklós: Magyarország gazdasági kapcsolatai a fejlett tőkés országokkal
tevő súlyú piaci fejlemények is befolyásolhatják a viszonylati szerkezet alakulását. Az egyes országok általános gazdasági, szerkezeti, külgazdasági fejlődési irányzatainak, külgazdaság-politikai és piaci környezetének figyelembevétele azonban megkönnyíti az optimális kapcsolatbővítést. Az OECD-országokkal folytatott külkereskedelemben az NSZK-ba irányuló magyar kivitel bővíthető a legdinamikusabban, a legkevesebb ráfordítással. A nyugatnémet gazdaság fejlődési irányzatai alapján az évtized végéig kedvező esetben 4,5-6 százalékos évi importnövekedési ütem valószínű, ami mind dinamikáját, mind földrajzi, mind áruszerkezeti jellemzőit tekintve kedvező a magyar gazdaság számára. A kelet-nyugati együttműködés fejlesztésében stratégiailag, politikailag és gazdaságilag is leginkább érdekelt NSZK viszonylag gyorsan bővülő felvevőpiacot kínál a magyar termékeknek. Az NSZK 10 százalék körüli részesedése a magyar külkereskedelmi forgalomban a gazdasági biztonság szempontjából nem kifogásolható, a viszonylati koncentráció mértéke más kis országokkal összehasonlítva nem magas. A nyugatnémet gazdasági dinamika földrajzi jellegzetességeit illetően kedvezőnek tekinthető, hogy a magyar külgazdasági politika földrajzi vonzáskörébe tartozó déli tartományok (Bajorország és Baden-Württemberg) gazdasága az országos átlagnál gyorsabban növekszik. A lemaradó nyugatnémet ágazatok lassúbb növekedése olyan termékek esetében kedvez a magyar kivitel bővítésének, mint a bútorok az elektromos háztartási gépek, lábbelik. Ezeket nem sújtják a közös piaci protekcionista intézkedések. A műszaki fejlesztési hierarchia élén és középső sávjában elhelyezkedő ágazatok gyorsabb bővüléséhez is kapcsolódhat Magyar- ország, elsősorban olyan ágazatokban, mint a gyógyszeripar, a szerszámgépipar, a híradástechnikai ipar, a műszeripar, a különféle szakipari gépek gyártása, a járműipar és az orvosi műszeripar. Az élelmiszer-gazdaság kivitelének fokozására a Közös Piac agrárprotekcionizmusa által kevésbé érintett feldolgozott élelmiszerek esetében jobbak a lehetőségek. A nyugatnémet táplálkozási szokások növekvő „internacionalizálódása” s bizonyos magyar élelmiszerek történelmileg is megalapozott jó hírneve számottevő piacbővítést tesz lehetővé a speciális, minőségi élelmiszereink számára. Az import területén a nyugatnémet gazdaság versenyképességének várható erősödése a nyolcvanas évek második felében ismét nagyobb mértékben teszi lehetővé az NSZK-beli nagyvállalatok szerepének növelését a modern technológiák beszerzésében. Ennek feltétele a magyar gazdaság vonzerejének növelése, a béres költségelőnyökre támaszkodó bedolgozó-kooperációs szerepkör kiépítése a korszerűbb együttműködési formák elterjesztése révén. Az NSZK Magyarország legfontosabb tőkés külgazdasági partnereként olyan relációvá válhat, amelyben legalábbis a nyugat-európai átlagot meghaladó ütemben növelhető a forgalom, s számottevően javítható a magyar kivitel áruszerkezete. Ausztria esetében az ipari munkamegosztás bővítését nehezíti a rövid távú foglalkoztatási célokat szem előtt tartó gazdaságpolitika. Mivel az elmúlt tíz év83
