Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - Pataki István: Lengyelország nemzetközi helyzetének alakulása az 1980-as évek első felében
nak a szocialista országok kommunista pártjai első, illetve főtitkáraival való kötetlen munkatalálkozói. Az 1985-ös év eseményei már a Lengyel Népköztársaság belső helyzetének normalizálódását, a szocialista közösségben elfoglalt helyének megszilárdulását mutatták: 1985 áprilisában sor került a Varsói Szerződés tagállamainak varsói felső szintű találkozójára s az 1955-ben megkötött szerződés hatályának meghosz- szabbítására. Ismeretes, hogy a tanácskozást követően kétoldalú megbeszélésekre került sor Wojciech Jaruzelski és Mihail Gorbacsov, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára között. Lengyelország aktívan kivette részét a fasizmus fölött aratott győzelem 40. évfordulójával kapcsolatos megemlékezésekből, és 1985 júniusában a lengyel főváros volt a házigazdája a KGST miniszterelnöki szintű tanácsülésének is. A szocialista országok nagyra értékelik Lengyelországnak a konszolidáció útján elért sikereit; növekvő megértéssel követik a szocialista megújulás során született - az általános törvényszerűségeket és a nemzeti sajátosságokat figyelembe vevő - megoldásokat, amelyek egyaránt szolgálják a lengyel nemzet föl- emelkedését és a szocialista országok egységének erősítését, a nemzetközi béke és haladás ügyét. Kedvezően fejlődtek Lengyelország kapcsolatai a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársasággal is, ahol Jaruzelski szintén látogatást tett. Jugoszlávia, amely kezdetben komoly fenntartásainak adott hangot, és a „Szolidaritás” mozgalomban a demokratizálódás biztosítékát látta, felismerte a realitásokat, elismerte és támogatta a lengyel kormányzat konszolidációs törekvéseit. Említésre érdemes, hogy Lengyelország és a Kínai Népköztársaság államközi, gazdasági és kulturális kapcsolatai is egyenletesen, a lehetőségekhez mérten kiegyensúlyozottan és a szocialista országokéval azonos ütemben bővültek. A Kínai Népköztársaság üdvözölte az anarchiának véget vető lépést, a kormányzatnak a kibontakozást segítő intézkedéseit; elítélte a lengyelbelügyekbe való beavatkozást, a gazdasági szankciók gyakorlatát. Az Egyesült Államok és a NATO-országok reagálása Az Egyesült Államokat és szövetségeseit váratlanul érte az 1981. december 13-án bekövetkezett fordulat. Lebecsülték a szocialista hatalom erejét. A vezető tőkés országok kormányzatának kezdeti zavara mögött föltehetően nem csupán meglepetés, megdöbbenés állt. A várakozás még magában foglalta azt a reményt, hogy a szükségállapot bevezetése kudarcba fullad. E várakozás azonban hiábavalónak bizonyult. Ezt követően az Egyesült Államok kormányzata tíz nappal a szükségállapot bevezetése után, varsói nagykövete útján a lengyel vezetés tudomására hozta, hogy széles körű ellenintézkedés-sorozatot rendelt el. A szükségállapot bevezetése ellen „megtorlásul” az Egyesült Államok olyan 4*
