Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - Pataki István: Lengyelország nemzetközi helyzetének alakulása az 1980-as évek első felében
sósorban a hatalmas, tízmilliót meghaladó nyugati lengyel emigrációval kialakított kapcsolatok. A válság kialakulásakor a lengyel külpolitika ebben a relációban arra törekedett, hogy fenntartsa a létfontosságú gazdasági kapcsolatokat; ellensúlyozza a „Szolidaritás” közvetlen nemzetközi tevékenységét; kiegyensúlyozott kapcsolatokat ápoljon a kölcsönös előnyök alapján a fejlett tőkés országokkal. Ennek a törekvésnek is csak korlátozott, átmeneti eredményei lehettek. Lengyelország belső helyzetének labilitása következtében ugyanis csak formálisan egyenjogú, valójában egyenlőtlen partnerek álltak egymással szemben. A belsőleg megosztott, gazdasági teljesítményében hanyatló Lengyelország mindinkább olyan célponttá vált, ahol a politikai beavatkozás és zsarolás jó eséllyel kecsegtetett. Szinte megoldhatatlan feladatot jelentett a megfelelő nemzetközi propaganda is, hiszen egyfelől a nyugati tömegtájékoztatás hatalmas gépezete, másfelől a legfontosabb nyugati országok központjaiban megnyitott „Szolidaritás”-irodák határozták meg a nyugati közvélemény - sok tekintetben máig ható - Lengyelország-képét. Lengyelország és a fejlődő országok viszonya. A fejlődő országok nagy részével a kapcsolatok kiegyensúlyozottan alakultak. Közülük többen, elsősorban a szocialista orientációjú országok nemegyszer értetlenül álltak a lengyelországi fejlemények előtt. Nehezen mérhető, de valószínűsíthető, hogy az események általános nemzetközi feszültségnövelő hatása, valamint a követett „minta” megingása előnytelenül hatott egyes fejlődő országok belső és nemzetközi pozícióira is. Ennek ellenére ezek a kapcsolatok a súlyuknál fogva sem befolyásolhatták számottevően a nemzetközi képet, s a lengyel külpolitika aktivitásának megtartása mellett e kapcsolatok rendszeres ápolására is kevesebb energia jutott. A nemzetközi környezet reagálása a szükségállapot bevezetésére A szükségállapot bevezetésének alapvető funkciója a közvetlen ellenforradalmi veszély elhárítása, a társadalmi rend és a nyugalom helyreállítása, a néphatalom vívmányainak megbízható védelme, valamint a szocialista kibontakozás elemi feltételeinek és keretének a megteremtése volt. Érdemes felidézni a rendkívüli intézkedéseket bevezető beszéd nemzetközi vonatkozású részét. „Az egész világ közvéleményéhez fordulok. Megértést kérünk a Lengyelországban kialakult rendkívüli körülmények és a szükségesnek bizonyult rendkívüli intézkedések iránt. Lépéseink senkit sem fenyegetnek. Egyetlen céljuk a belső fenyegetés és ezáltal a békét és nemzetközi együttműködést fenyegető veszély elhárítása. Szándékunkban áll a fennálló szerződések és megállapodások megtartása. Azt akarjuk, hogy a »Lengyelország« szó mindig tiszteletet és rokonszenvet váltson ki Európában és az egész világon.”1 A kibontakozás megkezdődhetett; s öt év múltán megállapítható, hogy a meglévő nehézségek és nem csekély gondok ellenére a LEMP IX. (rendkívüli) 38
