Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - Pataki István: Lengyelország nemzetközi helyzetének alakulása az 1980-as évek első felében
kongresszusán meghirdetett szocialista megújulás politikája, elvi következetes- séggel és gyakorlati rugalmassággal párosulva, kézzelfogható eredményekhez vezetett. Előrehaladt a szocialista konszolidáció, megújult a társadalom politikai intézményrendszere. Az ellenséges erők tömegmozgósító ereje lényegében megszűnt, társadalmi befolyásuk beszűkült. A LEMP-nek van programja a válságból való kijutásra. Az ország gazdaságilag is túljutott a mélyponton; a gazdasági teljesítmény évről évre növekszik; erőteljesek és következetesek a gazdasági reform- törekvések; a lakossági ellátás kiegyensúlyozottabb. A társadalom józanul gondolkodó többsége megérti a kormányzat politikáját, és bizalommal van iránta. A közvélemény kutatás ezt alátámasztó felmérései mellett további bizonyítékot jelentettek az 1984. évi tanácsválasztások és a közelmúltban befejeződött szejm- választások részvétek arányszámai is. A lengyel társadalom többsége a szavazatával is kiállt a politikai stabilizáció választott iránya: a társadalmi rend és nyugalom megőrzése mellett. A válság következményei és a lengyel külpolitika fő törekvései Az 1980-1981. évi események súlyos következményekkel jártak Lengyelország nemzetközi pozícióira. W. Jaruzelski az 1981. december 13-án elhangzott rádióbeszédében ezt így jellemezte: „Meg kell állítanunk államunk nemzetközi helyzetének további leértékelődését. Egy 36 milliós ország Európa szívében nem maradhat vég nélkül a kéregető megalázó szerepében.” A Lengyel Népköztársaság nemzetközi tekintélye megingott, széles körű nemzetközi kapcsolatai radikálisan beszűkültek; a lengyel külpolitika és diplomácia mozgástere egy keskeny mezsgyére szorult. A „lengyel kérdés” óhatatlanul előtérbe került, és objektíve feszültségnövelő tényezőt jelentett az egyébként is kiélezett nemzetközi helyzetben. Ebből természetesen az is következett, hogy átmenetileg háttérbe szorultak a lengyel külpolitika lehetőségei a szocialista országok összehangolt külpolitikai tevékenységében való tevékeny részvételre is. Az elmúlt öt esztendő külpolitikai erőfeszítései a fő irányait tekintve az alábbiakban foglalhatók össze:- a baráti és internacionalista együttműködés szorosabbra fűzése a Szovjetunióval, a szocialista államok közösségével; a szövetségi együttműködés erősítése a Varsói Szerződés politikai-védelmi szervezetében és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában;- Lengyelország nemzetközi politikai-gazdasági kapcsolatainak realitásokkal számoló, tudatos és kényszerű átértékelése;- a kapcsolatok ápolása és fejlesztése a fejlődő világ országaival, elsősorban a a szocialista orientációjú országokkal, és azokkal, amelyek készek a sokoldalú együttműködésre Lengyelországgal;- a NATO-országok Lengyelország diplomáciai elszigetelésére irányuló po39
