Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - Kádár Béla: Magyarország gazdasági kapcsolatai az NDK-val és az NSZK-val
korlátozása, a piaci kapcsolatok gyengülése az import oldalról, vagy akár csak stagnálásuk csekély időbeli lemaradással közvetlenül gátolja több exporthordozó ágazat teljesítményét. A hetvenes évek eleje óta erőteljesen növekszik a két német államból származó import jelentősége a magyar gazdaság működőképességének fenntartásában. A továbbiakban is növekvő szerepet kap az NSZK-ból és az NDK-ból származó import bővítése, a magyar gazdálkodó egységek folyamatos működését gátló belső vagy külső beszerzési zavarainak és a lakossági ellátás feszültségeinek - különösen a magasabb igényszintet kielégítő termékekkel való ellátás gondjainak - enyhítésében, valamint az anyaggazdálkodási hiányjelenségek váratlan, s gyors megoldást igénylő problémáinak megoldásában. Hasonló szoros korreláció érvényesül az exportteljesítmények és a jövedelemdifferenciálódás között. Már a hetvenes évek tapasztalatai is szemléltették, hogy a magyar bér- és jövedelempolitikától függetlenül erősödő jövedelemdifferenciálódás az átlagosnál erőteljesebben növeli az NSZK-ból, a KGST-n belül pedig az NDK-ból származó fogyasztási cikkek iránti keresletet a legális vagy az illegális csatornák révén. A nyolcvanas évek Magyarországában az elkerülhetetlenül erőteljesebb teljesítményösztönzés, illetve a jövedelemdifferenciálódás szükségszerűen a két német államból származó importkínálat bővítését tételezi fel - legalábbis a megfelelő magyar belföldi kínálati verseny kialakulásáig. A magyar gazdaság növekedési váltásának, szerkezeti korszerűsítésének társadalmi költségei szorosan kapcsolódnak a külső erőforrások igénybevételének lehetőségeihez. A beruházások tartós visszafogása hosszabb távon gátolná a gazdasági kibontakozást és felerősítené a világgazdasági perifériára való kiszorulás folyamatát. A fogyasztási színvonal további csökkentésének rovására élénkülő beruházási tevékenység ma már a lakossági tűrőképesség korlátaiba ütközne. A külső erőforrások bevonása és a magyar belpolitika mozgástere közötti összefüggés a nyolcvanas években szorosabbá válik. A külső erőforrások igénybevételével kapcsolatos kényszerek viszonylati vonzatai ugyanakkor nem függetlenek a magyar gazdaság jelenlegi és várható devizaegyensúlyi korlátáitól. A kapcsolatfejlesztésnek magyar oldalról meglehetősen kritikus területe a korábban felvett hitelek és kamatok törlesztése, az adósságszolgálat. Nagyon sok eladósodott országban jóval kisebb teher hárul az exportra az egyensúlyi problémák kezelésében. Számottevőbb a szolgáltatási export; a külföldön keresők hazautalásai s a tőkeforgalmi számlákon jelentkező, hosszabb lejáratú működőtőke-befektetésekből származó bevételek vagy a jelentősebb arany- és devizatartalékok igen erőteljesen tágítják az országok devizagazdálkodási mozgásterét, befolyásolják effektiv fizetőképességét, nemzetközi pénzügyi mozgásterét. Magyarországon szerkezeti, intézményrendszeri és gazdaságpolitikai tényezőkkel összefüggésben az áruforgalmon kívüli devizakitermelési tételek köre szűk és viszonylagos jelentősége nemzetközi összehasonlításban csekély. Rövid időn belül ez az alaphelyzet érdemben nem is változtatható. A csatlakozás a nemzetközi 31
