Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - Kádár Béla: Magyarország gazdasági kapcsolatai az NDK-val és az NSZK-val
pénzügyi szervezetekhez, illetve a nemzetközi kölcsöntőkepiacon 1979-1983 vége között kialakult kedvezőtlen helyzet módosulása kétségkívül javítja Magyarország devizális manőverezési lehetőségeit. Az egyensúlyi terápia azonban nem enyhítheti nagyobb mértékben az egyrészt az export bővítésével, másrészt a kedvező hatásfokú külső pénzügyi erőforrások bevonásával kapcsolatos növekedési kényszereket. A két német állammal folytatott magyar árucsere-forgalmat hosszabb ideje állandósult, strukturális jellegű deficit jellemzi. A magyar-NDK árucsere-forgalomban 1984-ben például a magyar vásárlások 8 százalékkal haladták meg az eladásokat, hosszabb időszak átlagában az NDK-ból származó magyar importnak exporttal fedezett hányada 95 százalék körül ingadozik. Az importtöbbletet Magyarország nem kereskedelmi fizetésekkel, hanem szolgáltatásokkal egyenlíti ki, s a két ország közötti pénzügyi elszámolások nullszaldós mérlege így egyensúlyi problémákat nem okoz. Gyökeresen eltérő viszont a magyar-NSZK külkereskedelmi forgalomban kialakult egyenleg. Az 1965-1970 közötti időszakban az NSZK-ba irányuló magyar kivitel még felülmúlta a behozatalt. A hetvenes évek elején a bilaterális egyensúlyi helyzet kedvezőtlenre fordult, s azóta is rendkívül kedvezőtlen maradt. A magyar importnak az exporttal fedezett hányada 1975-ben már csak 62, 1980-1984 átlagában 74 százalékot tett ki. Ez az arány jóval kedvezőtlenebb a Magyarország és az OECD-országok közötti külkereskedelem egyensúlyi viszonyainál, hiszen e szektorban az elmúlt 5 év átlagában a magyar importfedezeti hányad 86 százalékot tett ki, s a magyar-NSZK forgalomtól eltérően erőteljesen javuló irányzatú volt. Némi leegyszerűsítéssel úgy is fogalmazhatunk, hogy Magyarország külső egyensúlyi feszültségei elsősorban a magyar-nyugatnémet kapcsolatokban kialakult tartós strukturális deficit következményeit tükrözik. Az NSZK nélkül 1984- ben az OECD-országokkal folytatott külkereskedelem is jelentékeny aktívumot mutatna. A magyar külgazdaság-politikai szemlélettől természetesen idegen a bilate- rializmus, a vállalatok külső partnerválasztási döntéseit költséggazdálkodási szempontok alakítják. A magyar-nyugatnémet kapcsolatokban kialakult nagyarányú deficit azonban hosszabb távon semmi esetre sem egyeztethető össze a dinamikus, kiegyensúlyozott külgazdasági kapcsolatfejlesztés magyar stratégiai céljaival, illetve a magyar gazdasági növekedés objektív importbővítési és egyensúlyi követelményeivel. A nyugatnémet viszonylat meghatározó szerepe a magyar külgazdasági egyensúlyi viszonyokban elkerülhetetlenné teszi, hogy a két ország közötti együttműködésben az eddiginél jóval határozottabban bontakozzanak ki az egyensúlyi helyzet javítását elősegítő kormányzati és vállalati erőfeszítések. A kapcsolatok fejlesztése egy-egy országgal normális körülmények között sohasem lehet autonóm cél és érdek egy nemzetállam számára. A Magyarország és a két német állam közötti kapcsolatfejlesztés követelményei sem autonóm jellegűek, hanem a nyolcvanas évek magyar társadalmi-gazdasági fejlődésének racionális cél32
