Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Lenkei Gábor: Papp Zsolt: Konszenzus és kihívás: Nyugatnémet változatok
Valamennyien alapvetően hagyományos támadással számolnak, ami nem jelenti azt, hogy teljesen kizárnák az atomfegyverek ellenük való bevetését, hiszen erre az esetre a svájci és a svéd hadsereg konkrét intézkedéseket tervezett. Abból indulnak ki, hogy a támadó által elszenvedett veszteségek nem állnának arányban a négy ország stratégiai jelentőségével, azaz az ellenségnek túlságosan nagy árat kellene fizetnie területük elfoglalásáért. Ausztria és Finnország úgy véli, hogy hagyományos értelmezésű honvédelmet nem tudnak megvalósítani, ezért Ausztria például nem határvédelemre, hanem területvédelemre rendezkedett be, és arra törekszik, hogy abszolút értelemben is olcsó, de hatékony fegyverzettel nagyon súlyos veszteségeket okozhasson a potenciális agresszornak. A hagyományos honvédelem biztosításához megfelelő gazdasági lehetőségekkel rendelkező Svájc és Svédország katonai doktrínája lényegesen bonyolultabb, több háborús hipotézissel dolgozik, s nem veti el a határvédelem koncepcióját sem. Részletes képet kapunk a katonai doktrínák többi eleméről, a gazdasági, a szellemi honvédelemről és a polgári védelem rendszeréről, amelyekről még a szakértők többsége is keveset tud. A semlegeseket kivétel nélkül a milícia-hadsereg és a rövid kiképzési idő jellemzi. Ennek ellenére a kiképzés színvonala magas, s a tartalékosokat viszonylag gyakran hívják be több-kevesebb időre. A milíciajellegből adódó hasonlóságokon túl azonban az egyes hadseregek felszereltségében már lényeges különbségek vannak. Az egyes harcosok alapfegyverzetének minőségében, mennyiségében és korszerűségében lévő eltérések lényegtelenek, az egyes fegyvernemek esetében azonban mind a korszerűség, mind a mennyiség tekintetében nagy a különbség. Nyilvánvaló, hogy az erőre építőknél sokkal nagyobb a nehézfegyverzet szerepe, mint a bizalomra építőknél, ám ez a kialakult keretek között számos problémát vet fel, mivel az alacsony létszám és a rövid kiképzési idő miatt a harci technika működtetése nincs megnyugtatóan megoldva. Bár a semleges országok világviszonylatban is elismert fegyvergyártást építettek ki, megfelelő minőségű és mennyiségű nehézfegyverzettel saját erőből nem képesek ellátni hadseregeiket, és emiatt - eltérő mértékben, de - egyre fokozódó függésbe kerültek a világ nagy fegyvergyártóitól. Jellemző, hogy többségük gyárt harckocsit, de ezeknek csupán egy része hazai fejlesztésű. Harci repülőgépeket egyedül Svédország képes kifejleszteni és gyártani, ám jól ismert, hogy még a belföldön előállított fegyverek esetében is jelentős mértékben rászorulnak a nagyhatalmak által szállított alkatrészekre, a tőlük származó fejlesztési eredményekre, technológiai eljárásokra, illetve a li- cenc alapján történő gyártásra. Ezért vitatható, hogy mennyire tekinthetők hazai terméknek a svéd vadászgépek, különösen a most készülő JAS vadászbombázó. Meglehetősen kényes kérdésnek számít a semleges országok fegyverexportja. Gazdaságossági szempontok és egyéb anyagi okok miatt hadiiparuk nem csupán a hazai igények kielégítésére törekszik, hanem exportálni is kénytelen. Ezt azonban éppen státusuk miatt erős politikai, alkotmányos, illetve jogi korlátozások nehezitik. Mindezek ellenére viszonylag jelentős exportőrnek számítanak, kiváltképpen egyes különleges fegyverfajták, illetve rendszerek terén. A könyvnek a katonai doktrínákkal és a hadsereggel foglalkozó részei egyébként igen sok érdekes információt tartalmaznak, csupán néha okoz némi gondot az egyes fegyvertípusok pontatlan megjelölése; az adatok azonban frissek és megbízhatók. A könyv zárófejezete röviden összefoglalja és rendszerezi a fegyveres semlegesség ismérveit, anélkül, hogy valamiféle merev modellt igyekezne felállítani. A könyv tanulságai alapján nem nehéz felfedezni a semleges országok katonapolitikai elképzeléseinek hatását az „alternatív védelem” koncepciójának megszületésére, és talán nem zárhatjuk ki azt a feltételezést sem, hogy a semlegesség már a közeli jövőben nem csupán Európa specifikuma marad. Gyuris András PAPP ZSOLT: Konszenzus és kihívás: Nyugatnémet változatok Kossuth Könyvkiadó, 1985. 375 1. Műfaját tekintve bizonyosan az elmúlt évek egyik legszínesebb kötete Papp Zsolt tanulmánygyűjteménye, amely válogatás a szerzőnek az elmúlt évtizedben készült írásaiból. A könnyed hangvételű publicisztikától az esz136
