Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Lenkei Gábor: Papp Zsolt: Konszenzus és kihívás: Nyugatnémet változatok
szén át a komoly elmélyülést kívánó filozófiai igényességű tanulmányig az írásos közlési formáknak szinte minden rövidebb lélegzetű változata megtalálható benne, amit korunk társadalomtudósa egyáltalán választhat. E műfaji sokszínűség közepette, különböző oldalról, különböző hangnemben, sőt különböző hangulatban ugyanarról van szó: napjaink modern kapitalizmusáról, a keynesiánus állam válságáról, a modem polgári demokrácia, a jóléti állam legitimációs zavarairól - az NSZK példáján. Papp Zsolt könyve bizonyítja, hogy a kutatónak, főleg, ha a legitimációs mechanizmusok működését kívánja feltárni, és egy társadalom konszenzusának „repedéseit” vizsgálja, az ún. nagypolitikai események, a vezető rétegek eszmevilágának elemzése mellett az utcán, az éttermekben is nyitott szemmel kell járnia. A politika, a társadalom „a levegőben van” az utcán, az éttermekben vagy éppen az egyetemek auláiban legalább olyan mértékben, mint a parlamentek vitáiban, a pártkongresz- szusok nyilatkozataiban, a különböző politikai alkukban - és ha nincs ott, akkor már önmagában ez a tény is sokat elárul. Az éttermek és a politika világa bonyolult, paradox világ, s Papp Zsoltnál mindkettő hangulata az NSZK hetvenes évek végi és nyolcvanas évek eleji belső mozgásait jellemzi. A „gazdasági csoda” már régen véget ért, a néhány évvel korábban kezdődött nyugatnémet „politikai csoda” azonban tovább tartott, és egy ideig úgy tűnt, hogy sosem lesz vége. Miközben Nyugat-Európában másutt egyre éleződő politikai harcokhoz vezetett a gazdasági válság, előretört a jobboldal, megélénkült az anti- etatista szemlélet, az NSZK-ban tovább működött a „szociális partnerség” politikája, s a válságot sikerült elviselhető keretek között tartani. A szociáldemokraták - szövetségben az FDP-vel — stabilan ültek a nyeregben. Úgy tűnt, az SPD-FDP kormánykoalíciója Európa legstabilabb koalíciója, az NSZK Nyugat- Európa legstabilabb állama, s közben nemzetközi tekintélye is egyre emelkedett. A mélyben azonban új folyamatok indultak meg. Megbomlott a „legsikeresebb és legstabilabb” nyugati szociáldemokrata párt identitása, óriási viták kezdődtek, majd megjelentek a zöld és alternatív mozgalmak, s egyre gyakrabban írták le: legitimációs válság. 1982-ben a szociáldemokraták ismét ellenzékbe kerültek. Papp Zsolt e folyamatok alapkérdéseit veti fel. Hogyan kötődnek, és miben különböznek az alternatív mozgalmak és a hatvanas évek újbaloldala? Miért és hogyan bomlott meg a hetvenes években még nem csupán jól működő, de közmegelégedettséget is biztosító politikai, irányítási rendszer? Mit jelentenek, milyen új tartalmat nyertek ezek a kifejezések: (új-)konzervativizmus, liberalizmus? Korábban úgy tűnt, az állam „lenyelte” a szociáldemokrata pártot - avagy éppen e párt nyelte le az államot? De miért és hogyan akadt torkukon a „falat”? Hogyan lettek politikailag mobillá, s hogyan „zöldültek meg” olyan korábban marginálisnak tudott rétegek, amelyekről egy ideig tűnt, hogy egyszerűen ki lehet hagyni a politikából? Olyan kérdések ezek, amelyeknek megválaszolása nemcsak az NSZK-ban jelenleg végbemenő folyamatok, hanem általában a mai fejlett kapitalizmus megértéséhez is szükséges. A kötet második része a kapitalista társadalom mélyrétegeinek elemzéséhez vezet. Papp Zsolt a marxi magánérdek kategóriáját a középpontba állítva, Marx elemzései alapján, ám ezeket a jelen összefüggéseibe belehelyezve azt vizsgálja, hogy milyen struktúrákat, kiegyenlítő mechanizmusokat hozott létre a mai kapitalizmus, amelyek lehetővé teszik a magánérdek működését, s újratermelik létfeltételeit. Vizsgálja e rendszer működésének zökkenőit, válságait s válságmenedzselő eszközeit is, valamint mindezek hatását a politikai és a társadalmi létre. Megállapítja, hogy a magánérdek működése a Marx által leírt klasz- szikus kapitalizmus letűnése óta jelentősen megváltozott, s mindez jelentősen kihatott a tőkésállam működésére is. A társadalmi mechanizmus működtetésének új módja jött létre, a társadalmi konszenzus létrehozása a korábbinál szélesebb alapokra helyeződött, összetettebb és sokkal hatékonyabb rendszerré vált a jólétinek nevezett modern tőkésállam formájában. Ám a zavaroktól, válságoktól ennek a működése sem mentes, sőt a hetvenes évek vége, a nyolcvanas évek eleje ezeknek a fokozódását mutatja. A válság kilépett a gazdaság keretei közül: „Válság esetében alighanem arról van szó, hogy egy társadalom alapvető gazdasági és politikai szervező elvei működésképtelenné, s ezzel kérdésessé válnak” - mondja Papp Zsolt. Napjaink Európájában számtalan jelét látjuk ennek, s ezzel egyidőben azt is, hogy a felmerült problémákra a különböző társadalmak és társadalmi csoportok elméletileg és gyakorlatilag, gazdaságilag és politikailag nagyon különböző válaszokat adnak. Szinte minden oldalról kritika éri a jóléti *37
