Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Gyuris András: Szabó János: Fegyveres semlegesség
KÖNYVEKRŐL SZABÓ JÁNOS: Fegyveres semlegesség Zrínyi Katonai Könyvkiadó, 1985. 275 1. Izgalmas kutatási témát választott Szabó János, a semlegesség kérdéseinek vizsgálatát. A bibliográfiából is kitűnik, hogy hazánkban eleddig nem sok mű látott napvilágot erről a különleges jelenségről. Szabó János világos és egységes gondolat- menettel tanulmányozza a négy európai ország (Ausztria, Svájc, Franciaország és Svédország) semlegességének problémáját. Nem dolgoz ki új, másokétól alapvetően eltérő definíciókat: könyve, közérthető elméleti keretbe foglalva, gazdag tényanyaggal ad lehetőséget az egyes országok sajátosságainak megismeréséhez. Az első fejezetben összefoglalja a semlegesség kialakulásának történeti állomásait, nemzetközi jogi feltételeinek és értelmezésének fejlődését, a semlegességnek a mai nemzetközi jog által megkövetelt kritériumait. Az alapvető ismeretek és feltételek tisztázása után országonként, minden esetben azonos munkamenet szerint vizsgálja a semlegesek sajátosságait, valamint a jogi feltételeknek való megfelelésüket. A fejezetek első részében a semlegesség kialakulásához vezető földrajzi, történelmi, leül- és belpolitikai, valamint katonapolitikai tényezők evolúcióját elemzi. A második rész a semlegesség deklarálásának történetét foglalja össze. A harmadik rész az egyes semlegességi doktrínákat elemzi azok minden lényeges oldaláról, míg a negyedik bőséges adatbázison mutatja be a négy ország hadseregének szervezését, felszerelését és hadiiparát. Az utolsó fejezetben lezárja az elméleti keretet, és a különbségek és hasonlóságok ütköztetésével állítja fel a fegyveres semlegesség rugalmas modelljeit. A történelmi áttekintések igen érdekesek, hiszen a vizsgált országok igencsak eltérő utakon jutottak el a semlegesség szükségszerűségének felismeréséig. A szükségszerűség kulcsszó, hiszen Ausztria, a négy közül a „legfiatalabb” semleges az első világháború során már hanyatló birodalom ugyan, de még mindig európai nagyhatalom, a második világháborúban pedig már egy másik nagyhatalom, a hitleri Németország játékszere. Ausztria rövid, de annál viharosabb idő - mindösz- sze négy évtized - alatt jutott el a semlegességnek mint történelmi megoldásnak a felismeréséhez. Szűkebb földrajzi környezetében a felismerhetetlenségig megváltoztak a gazdasági, politikai és katonai erőviszonyok, ami arra késztette az országot, hogy átgondolja helyzetét, és a megváltozott erőviszonyok között a maximális függetlenséget és önállóságot biztosítsa magának. Ausztria megtalálta helyét Európában: nagyhatalom már nem tud — és nem is akar - lenni, de azt sem akarja, hogy mások döntsenek az ő ügyeiben. A semlegesség meghozta az országnak az új felvirágzást: ma újra tisztelik, de nem katonai hatalma, hanem realista, a lehetőségekkel bölcsen számoló aktív politikája miatt. Nagyhatalom volt egykor egy másik mai semleges, Svédország is, amelynek napja hamarabb áldozott le, ám új helyét is nehezebben találta meg. Fél évezredes politikája során és 134