Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKAI KÉRDÉSEK - Tolnay László: Az Egyesült Államok biztonságpolitikája és az SDI
pességet, az alacsony költségeket és a hatékonyságot”. Sőt az ominózus Reagan- beszédet közvetlenül megelőző elnöki nyilatkozatokból is arra lehetett következtetni, hogy az Egyesült Államok nem tervezi az ABM-szerződés felülvizsgálatát. Ezzel ellentétes információkat közölt a Time. 1983. április 4-i száma, amennyiben azt állította, hogy Reagan még 1981-ben megtárgyalta ezt a kérdést George Keyworth tudományos tanácsadóval, aki egy konzultatív csoportot hozott létre az ABM-probléma tanulmányozására. 1983 elején ez a csoport arra a következtetésre jutott, hogy technikailag lényegében nem lát nehézséget egy ABM-program megvalósítására. Az elnöki bejelentés kétségtelenül az utóbbi álláspontot képviselte, de azt lényegesen kibővítette. Beszédében végső célként - mint ismeretes - a nukleáris fegyverek jelentette fenyegetés kiküszöbölését jelölte meg, amelyben messze túlment egy esetleges atomcsapás vagy a támadórakéták elleni védelem megvalósításának lehetőségén. Közvetlen munkatársai és tanácsadói a programmal kapcsolatban a bejelentést követően ezzel megegyező álláspontra helyezkedtek. Caspar Weinberger szerint az SDI nemcsak részleges, hanem a teljes védelem elérését célozza. Keyworth hasonló, bár némileg visszafogottabb célt jelölt meg: szerinte az SDI olyan űrvédelmi rendszer létrehozására irányul, amely meggyőzi az ellenfelet arról, hogy a támadása nem lehet sikeres. Mindez arra utal, hogy az SDI középpontjában kezdetben egy olyan űrben telepített hadászati rakétaelhárító rendszer állt, amelynek segítségével észlelik és megsemmisítik a támadó ballisztikus rakétákat, még mielőtt azok elérik az Egyesült Államok és szövetségeseinek területét. Egy későbbi sajtókonferencián (1983. március 29.) az amerikai elnök arra is utalt, hogy az SDI-technika kifejlesztése után a Szovjetuniónak is rendelkezésére bocsátják az elért eredményeket, arról azonban nem tett említést, hogy ezt milyen feltételek mellett tennék meg. Figyelmet érdemel az is, hogy két nappal korábban Weinberger hadügyminiszter még arról beszélt, miszerint feltételezi: a Szovjetunió hasonló védelmet hoz majd létre, ami lehetővé teszi a rakéták eltávolítását Földünkről. A széles körű védelmet ígérő eredeti célkitűzések azonban már a meghirdetés évének második felében módosulni kezdtek. Két irányú változás volt tapasztalható. Egyrészt a nyilatkozatokban lekerült a napirendről a támadó rakéta-atom- fegyverek kiküszöbölésének lehetősége, vagyis a védelemre alapozott doktrinális koncepció terve háttérbe szorult. Másrészt, ezzel párhuzamosan, a Szovjetunióban állítólag kifejlesztés alatt álló űrvédelmi rendszerek ellensúlyozása vált a program igazolásának alapjává. Az eredeti elképzelést hosszú távú célként kezdték megjelölni, és 1984 elején már Reagan is arra az álláspontra helyezkedett, hogy olyan program végrehajtására van szükség, amely bemutatja az „elrettentés fejlesztésének műszaki értelemben lehetséges voltát, és a védelmi technikára való nagyobb fokú támaszkodás révén csökkenti a nukleáris háború kockázatát”. Az SDI-vei kapcsolatban azonban felvetődik a kérdés: vajon a program kezdettől fogva a hagyományos amerikai biztonságpolitikai felfogás célkitűzéseit szol128
