Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKAI KÉRDÉSEK - Tolnay László: Az Egyesült Államok biztonságpolitikája és az SDI
gálja-e, vagyis arra irányuló kísérletnek tekinthető-e, hogy az új csúcstechnika bekapcsolásával és ennek révén az erőviszonyoknak az Egyesült Államok számára történő kedvező megváltoztatásával hegemon pozíciót érjenek el a világban, vagy valóban a katonai biztonság új - nukleáris fegyverek nélküli - útjainak kereséséről volt szó? Ez utóbbi esetben azonban fel kell tételezni, hogy — ellentétben Caspar Weinberger hadügyminiszter kijelentésével - megalapozatlanok azok a vélemények, amelyeket az amerikai kormányzat számos jelenlegi és múltbeli tisztségviselője, mint például McGeorge Bundy, George F. Kennan, Robert S. McNamara vagy Gerald Smith is állít: az a feltevés, hogy a tudomány és technika hatástalanná teheti a nukleáris fegyvereket vagy akár kizárólag a ballisztikus rakétákat, nem egyéb ábrándozásnál. Ismeretes, hogy az SDI-program keretében olyan képességek kifejlesztését határozták el, amelyek a ballisztikus rakéták ellen hézagmentes védelmet biztosítanak. A feltételezés szerint ezt háromszakaszos (a felszálláskor, a felszállást követő középső és végső szakaszban működő) többzónás védelmi rendszerrel érnék el. A rendszernek hadászati bombázók, illetve robotrepülőgépek elleni védelemre való alkalmassá tétele egyelőre bizonytalan. A programot támogató katonai szakértők egy része szükségesnek tartja ezt a kiterjesztést, arra hivatkozva, hogy a rendszer hitele jelentősen csökkenne, amennyiben a bombázók és a robotrepülőgépek keltette fenyegetés ellensúlyozatlan maradna. A kutatás-fejlesztésre vonatkozó középtávú tervek az 1990-es évek elejéig terjednek. A hozzáférhető források általában egyetértenek abban, hogy ezt a prototípusok megtervezésének, felépítésének és kipróbálásának a periódusa követi. Ma még nincs eldöntve, hogy az űrben vagy a földfelszínen telepített, esetleg a kettő kombinációja alapján kialakított rendszerről van-e szó. Az ezt követő átmeneti időszakban a védelmi rendszerek támadófegyverekkel párhuzamos telepítése lesz napirenden. Végül - feltehetően már csak a következő évezredben-a nagy hatékonyságú, több szakaszos és több zónás védelmi rendszerek kerülnének sorra. A költségeket illetően egyes adatok arra utalnak, hogy 25-26 milliárd dollárt használnak fel a kutatás-fejlesztés első időszakában, majd 400-500 milliárd dollárt igényelne az úgynevezett járulékos telepítés végrehajtása. Ez utóbbi azonban nem foglalja magában a hadászati bombázók és a robotrepülőgépek elleni védelem kiépítésének és a valószínű szovjet ellenintézkedések kapcsán szükségessé váló hadászati támadórendszerek tökéletesítésének költségeit. Ugyanakkor nyitva marad az a kérdés is, vajonnemvonnak-eelaz SDI-kiadások túlsók forrást a többi haderőnem fejlesztése elől. Az alapprobléma viszont nem pénzügyi, hanem technikai: a program végrehajthatósága műszaki szempontból nagyon is kétséges. A mai tudományos-műszaki ismeretek szerint a végső cél, a hézagmentes területvédelem megvalósíthatatlan, de jelentős fenntartások fogalmazódnak meg a katonai célpontok megbízható oltalmazásával kapcsolatban is. 129
