Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKAI KÉRDÉSEK - Szentesi György: A szovjet-amerikai hadászat erőegyensúly, a hadászati fegyverzetkorlátozás és a hadászati rakéták elhárításának összefüggései
A hadászati rakéták elhárításának eltiltása Az amerikai hadászati védelmi kezdeményezés abszurditásának, a szovjet-amerikai hadászati erőegyensúlyt veszélyeztető következményeinek feltárása végett érdemes áttekinteni a hadászati rakéták elhárításával kapcsolatos fejleményeket. A hadászati ballisztikus rakéták elleni védőfegyverrendszerek első, megvalósításra alkalmas változatai mind az Egyesült Államokban, mind pedig a Szovjetunióban az 1960-as évek végére készültek el. Nagyjából ugyanebben az időben, a szovjet-amerikai hadászati erőegyensúly tényleges kialakulásakor 1969-ben - felismerve az elrettentés egyensúlya teremtette feltételeket - a két fél tárgyalásokat kezdett a hadászati támadófegyverek korlátozásáról. Már a tárgyalások első fordulóin kitűnt, hogy mindkét küldöttség egyaránt felismerte azt az objektív összefüggést, törvényszerűséget, amely a hadászati támadófegyverek és a védőfegyverek fejlesztése között fennáll. Nyilvánvalóvá vált, hogy a hadászati védőfegyverek (a rakétaelhárító védelmi rendszerek) sajátos módon ösztönzik a hadászati támadófegyver-fejlesztést, a hadászati fegyverkezési versenyt, ugyanis a védőfegyverrendszerek terén elért minden újabb eredmény a hadászati támadófegyverek jelentős továbbfejlesztését vonja maga után, ez pedig a hadászati védőfegyverek újabb fejlesztésével jár - s a folyamat így szinte megállíthatatlan. Mindezt figyelembe véve, gyakorlatilag mindkét tárgyaló fél arra a következtetésre jutott, hogy a hadászati támadófegyverek csökkentésének, korlátozásának alapvető feltétele a hadászati védőfegyverzet, a rakétaelhárító védelmi rendszerek jelentős korlátozása. A hadászati fegyverkezés és fegyverzetkorlátozás kulcskérdésévé így egyértelműen a rakétaelhárító védelmi rendszerek váltak. Ahromejev marsallnak, a szovjet hadsereg vezérkari főnökének megfogalmazása szerint: „A rakétaelhárító védelmi rendszerek korlátozását a hadászati támadófegyver-rendszerek korlátozásával foglalkozó tárgyalások kezdetétől fogva alapvető, elvi jelentőségűként fogadták el a tárgyaló felek, és ennek azóta is meghatározó a jelentősége a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolataiban, tárgyalásaiban.”5 A hadászati védelemnek a fegyverkezési versenyre gyakorolt hatását felismerve, a két világhatalom 1972-ben - korlátlan időtartamra érvényes - szerződést kötött. A SALT -I néven ismertté vált egyezményrendszer egyik nagy fontosságú szerződése a rakétaelhárító védelmi rendszerek jelentős korlátozásával foglalkozik. Ezt a szerződést 1974-ben egy jegyzőkönyvvel egészítették ki. A rakétaelhárító védelmi rendszereket korlátozó - ABM (önti ballistic ;;;issile = ballisztikus rakéta elleni) vagy PRO (/»rotyivoraketnaja oborona = rakétaelleni védelem) elnevezéssel ismertté vált - szovjet-amerikai szerződés célkitűzése a hadászati bal
