Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKAI KÉRDÉSEK - Szentesi György: A szovjet-amerikai hadászat erőegyensúly, a hadászati fegyverzetkorlátozás és a hadászati rakéták elhárításának összefüggései
lisztikus rakétákat és elemeiket a röppályán megsemmisítő rakétaelhárító védelmi rendszerek szinte teljes eltiltása volt. Az egyezmény az 1974. évi kiegészítő jegyzőkönyv figyelembevételével mindkét félnek mindössze egy-egy földi telepítésű rakétaelhárító védelmi rendszer telepítését engedélyezte. A szerződés keretein belül pontosan meghatározták a telepítésre engedélyezett körzetet (fővárost, illetve rakétabázist) oltalmazó rakétaelhárító védelmi fegyver- rendszer összetételét, területét. Ezek szerint az oltalmazandó körzet középpontja körüli 150 km sugarú körben legfeljebb 100 ellenrakéta-indítóállványt (állványonként egy rakétát) s meghatározott módon, valamint meghatározott meny- nyiségben különféle felderítő, célkövető és rávezető rádiólokátorokat szabad telepíteni. A további, az átfogó területvédelemre szolgáló állandó és mozgó földi, tengeri, légköri, világűrbeli rakétaelhárító védelmi rendszerek létrehozásának, kipróbálásának, telepítésének teljes tilalmával az egyezmény konzerválni kívánta a kölcsönös elrettentésen alapuló erőegyensúlyt, vagyis, hogy az első csapástól a biztosan kiváltható és hatásában megkérdőjelezhetetlen válaszcsapás mérésének a lehetősége jelentsen kellő visszatartó erőt. Hogy mennyire a hadászati ballisztikus rakéták elleni kétoldalú védekezésképtelenség konzerválása volt az egyezmény valódi célja, azt a szerződésnek az az előírása mutatja, amely teljesen eltiltja a légkörben, a tengeren, a világűrben elhelyezhető, valamint a mobil szárazföldi rakétaelhárító védelmi rendszerek, illetve ezek elemeinek létrehozását, kipróbálását, telepítését. A rakétaelhárító védelmi rendszereket korlátozó szovjet-amerikai egyezmény mintegy 14 éve lépett életbe, s kétségkívül minden vonatkozásban igazolta létjogosultságát. Két ízben, 1977-ben és 1982-ben felülvizsgálták, melynek során kitűnt, hogy mindkét fél érdekeit kellően szolgálja, szükségtelen kiegészítése vagy módosítása. Ahromejev marsall álláspontja szerint: „. .. szolgálja mindkét fél biztonságának érdekeit, csökkenti az atomháború kitörésének veszélyét, és elősegíti a hadászati támadófegyverek csökkentéséről és korlátozásáról folytatott tárgyalásokon való előrehaladást”.6 Üj amerikai törekvések a hadászati rakéták elhárítására Annak ellenére, hogy a hadászati ballisztikus rakéták elhárítására szolgáló fegyverrendszerek gyakorlatilag összes változatának fejlesztéséről a két világhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió az előzőekben ismertetett szerződés értelmében lemondott, a Pentagon megbízásából számos amerikai tudományos kutatóintézetben foglalkoztak a cél felé haladó hadászati ballisztikus rakéták, illetve atomtölteteik megsemmisítésének kérdésével, új eszközök és módszerek feltárásával.
